Minden olyan átlagos ezekben az átkozott hétköznapokban.

Ezért is szerettem volna, hogy legalább egy helyen, az ágyban maradandó élményt kapjak.

Szerettem volna, hogy kifacsarjanak minden csepp boldogságot belőlem.

Úgy hogy a lepedő is átázzon, úgy, hogy a hangom is elmenjen, úgy, hogy a testemen érezzem még később is az érintésed nyomait.

Olyan nagy baj ez?

Miért nem tudok találni egy olyan embert akiben annyi energia, tűz, vágy és szenvedély van mint bennem? Akivel egy szinten éghetnék.

Aki mindent megadna amire szükségem lenne és én is mindent megadnék amire neki.

Akivel néha széttépnénk egymást miközben eldobjuk az agyunkat, néha pedig kellemesen el lennénk egymás társaságában nyugodtan, meghitten.

Akire azt mondanám hogy “ATYA ÚR ISTEN DE KELLESZ NEKEM…”