Szeretném

Szeretném újra érezni az illatod,

Hallani a hangod,

Látni az arcod,

Szeretném,ha

Újra szeretnél.

Hol rontottam el? Elvesztettem egy barátot.

Ahogy a napok telnek,egyre inkább érzem a hiányod.

~ karanténi gondolatok

204. Minden szeretett elutasítottam magamtól amit adni akartak, mert nem tőled kaptam. Azért a pár morzsáért amit néha adsz ahelyett, hogy a tengernyit fogadnám mástól. Vicces nem?

Meglátok egy képet rólunk és csak arra vágyom, hogy itt legyél velem és ugyanúgy ölelj, ugyanolyan csillogó szemekkel, ugyanolyan szorosan, mint rég, de tudom, hogy nincs remény.

~nightskyblue

Nem szabadna nézegetnem a régi írásaim a naplómban. Pedig már túl vagyok

HOGY LEHET, HOGY MINDIG FIATALABBA FUTOK BELE?

Aha, szeretek ugyanabba a pocsolyába belesétállni :)

Visszaadhatnád a szívem,

Mert veled ellentétben, nekem meg szükségem van rá.

Rajtad se valami egyszerű túllépni

Belédszerettem, mert más voltál, mint ő

És most senkit se tudok szeretni, mert ők nem te vagy.

Engem eddig

Mindig csak elhagytak. Nem maradt bent senki az életemben hosszútávon, hamar tovább állt mindegyik.

Az elején kételkedem, és mire bíztam magamban, mire bíztam BENNÜNK, addigra kár volt: mert elhagytak, kidobtak, eldobtak, hogy utána másnál keressenek boldogságot, engem teljesen egyedül hagyva.

Ezért félek elhinni, hogy valami mehet végre jól.

A tízedik különleges lesz?

Hiányoznak a nyári ruháim

Szia kedves!

Sose gondoltam volna, hogy így leszek a másik oldalon, mert annyira akartam, hogy sikerüljön. Azt hittem már képes vagyok összejönni bárkivel is, csak azért, hogy betöltsön egy űrt, nem az ő hiányát, inkább a szeretetét.

Nagyon aranyos voltál, tényleg, és egy kis részem jól is érezte magát, a másik viszont folyamatosan kattogott, amikor elbambultam. Meg is jegyezted, de tényleg nem azért, mert unalmas voltál, hanem azért mert agyaltam ezen, rajtunk, pedig tudtam, hogy nem kéne, csak kihasználni a helyzetet és jól érezni magam. De itt volt bennem valami.

Az a 70 kilométer, ami kísért, és nem hagy békén. Mindenképpen akartam adni neked egy esélyt, mert érdekeltél, mint mondtam már, aranyos voltál. Aranyos. Ennyi.

Az a jófajta gyomorgörcsöm volt egész délelőtt mielőtt találkoztunk, aztán egyszercsak elmúlt. Nem azért, mert feloldódtam, hanem mert elmúlt az izgalom.

Már az első perc fura volt, mintha már akkor éreztem volna, hogy ez nem olyan,mint amilyennek kell lennie.

Nem volt meg AZ.

Nem volt meg a szikra, a vonzalom, az uristenveledlehetek érzés. De azt hittem csak a kezdeti izgalom, idővel jobb lesz. De nem.

Pizzáztunk, nevettünk, de csak az erőltett nevetésre futotta.

70 km - ez jár a fejemben. - gyér buszközlekedés, hétvégi talik, várakozás az érintésre, ami majd csak napok múlva érkezik.

Aranyos vagy - gondolom újra. - csak aranyos.

Néztelek, de nem azzal a vágyakozással. Féltem, nem akartam, hogy megcsókolj. Féltem, hogy nem tudnád überelni őt, akivel ugyanígy végigmentünk az egészen.

Ha vonzódnék, egy pillanatig nem féltem volna.

Teljesen más olyannal csókolózni, akihez nem vonzódsz, ha részeg vagy, mint akkor, ha józan. Így nem megy.

Pedig olyan aranyos vagy.

De 70 kilometerre laksz, borzasztó a közlekedés, és te csak aranyos vagy.

Nem tudom ennek kitenni magam mégegyszer.

Sajnálom.

Kezdem azt hinni, hogy kedvelem

“Call me friend, but keep me closer”

—Billie Eilish: When the party’s over

But who are you when no one is watching?

Miért nem tudok találni egy olyan embert akiben annyi energia, tűz, vágy és szenvedély van mint bennem? Akivel egy szinten éghetnék.

Aki mindent megadna amire szükségem lenne és én is mindent megadnék amire neki.

Akivel néha széttépnénk egymást miközben eldobjuk az agyunkat, néha pedig kellemesen el lennénk egymás társaságában nyugodtan, meghitten.

Akire azt mondanám hogy “ATYA ÚR ISTEN DE KELLESZ NEKEM…”

Olyan

Olyan embert keresek,

Aki odafigyel rám,

Aki megért belőlem mindent,

Aki helyrehoz bennem mindent,

Akinek én vagyok az első,

Olyan embert, aki őszintén szeret, bármi van.

Szerettelek téged, de neked ez is kevés volt