Minden olyan átlagos ezekben az átkozott hétköznapokban.

Ezért is szerettem volna, hogy legalább egy helyen, az ágyban maradandó élményt kapjak.

Szerettem volna, hogy kifacsarjanak minden csepp boldogságot belőlem.

Úgy hogy a lepedő is átázzon, úgy, hogy a hangom is elmenjen, úgy, hogy a testemen érezzem még később is az érintésed nyomait.

Olyan nagy baj ez?

Miért normális, hogy a gyerekek, akiknek elvileg életük ,,legboldogabb időszakát" kellene élniük, egyáltalán nem akarnak élni?

— Vigyázat, törékeny!