#életút

Bemegyek órára, de nem hiszem, hogy van értelme. Így éli egy napját az általános diákság java része. De mi értelme a rendszernek, ha senki sem élvezi? Senki sem tanul belőle? Kinek jó ez a kormánynak? Ezekre magam sem tudom a választ, csak annyit, hogy részemről, és jópár ember részéről még, akikkel szót váltottam a témával a kapcsolatban, azt mondják nincsen értelme. Innen már nincs messze az út, hogy az az állítás is megszülessen benned, az életnek nincsen értelme. Napodat elkezded zombiként tengetni, csinálod, de vajon minek? Jó ez neked? Rohadtul nem, de te csinálod, mert úgy érzed nincsen értelme. Nincsen értelme annak, hogy válassz; hogy dönts. Egy jobb élet reményében. Csak marad az üresség, a kátrányos, dohos panaszok áradata, leheled ki magadból a mérget ártatlan környezetedre, és nem azokat bünteted, akiket kellene. Nem azt pusztítod, akinek bűne jóval nagyobb, de te megmaradsz hazugnak. Gyávának. A változtatástól félőnek. Ordítanál legszívesebben, amikor a hang belül belőled megszólal, hogy változtass. Én elmentem, de visszajöttem. Megküzdeni kell, és változtatni, de mindenekelőtt elfogadni, és békét kötni, nem másokkal, hanem magaddal. Így szívedből felfakadhat valami olyasmi, amire nem is számítottál volna egész eddigi utad során.

S egyszer csak elkezdtem hagyni, hogy szétessen minden, s még nagyobb káosz lett úrrá életemben. Egy jövőbéli rend érdekében.

Tudtam, hogy ha minden így marad, lehet elúszkálok benne, de sosem lehetek teljesen boldog, és sosem találom meg igazán a helyem.

A SZABADSÁG ÉDES A FOGSÁG NYOMASZTÓ

S egyszerre elkezdtem egyre szabadabb és szabadabb lenni egyre feljebb kerülni