#útkeresés

S egyszer csak elkezdtem hagyni, hogy szétessen minden, s még nagyobb káosz lett úrrá életemben. Egy jövőbéli rend érdekében.

Tudtam, hogy ha minden így marad, lehet elúszkálok benne, de sosem lehetek teljesen boldog, és sosem találom meg igazán a helyem.

A SZABADSÁG ÉDES A FOGSÁG NYOMASZTÓ

S egyszerre elkezdtem egyre szabadabb és szabadabb lenni egyre feljebb kerülni

Félelmetes lenne arra ébredni egy nap, hogy elfelejtettem, ki vagyok, és mit keresek itt.

S az örökös, megállás nélküli mókuskerék ezt teszi veled. Elfeledteti, ki vagy, és honnan is jöttél. Pedig az az egy, amit nem szabad. Azon felül az összes többi lényegtelen. Jelentősége eltörpül a nagy cél mellett.

Egy hosszú nap után, egész végig arra várva, hogy azt a maszkod letehesd végre, amit rád kényszerít a munkahely vagy az iskola. Végre önmagad lehetsz, és megnyugodhatsz. Csak sose feledd el levetni, mert akkor vége.

**mindenkinek van valami rejtett képessége, és még csak nem is tud róla**

CÉLTALAN FIATALSÁG

nem tudtam mit szeretnék az életben. Irigyeltem azokat, akiknek már kiskorukban felszínre bukkant tehetsége és érdeklődése egy adott dologban. Legyen az sport, művészet, tudomány bármi. Bármi amibe egészséges módon tud kapaszkodni, és örömet leli benne. Megvolt, hogy mit szeretnek csinálni, és a továbbiakban kitartóan kellő elhivatottsággal azt a pályát követték. Nekem nem volt semmi ilyen. Ugyan érdeklődésem sok dologban bizonyult, amit mára már tudok, hogy követnem kellett volna, de hát én akkor nem tudtam ezeket a dolgokat felismerni, sem a környezetem, ami méginkább aggasztó. Így történt, hogy nekem semmi más nem dukàlt, csak a züllésben találtam meg örömöm, és fojtottam bànatom, vezettem le összes energiàm a szórakozás pokoljàràsa közben. Kezdetben az alkohol vált hű cimborámmà fűvel vegyöltve, 15 sem voltam, amikor kipróbáltam ezeket a dolgokat. Akadt társam hozzá, akivel hamar èltünk, közös rejtett tragédiàt vonszoltunk észre sem véve. De ezek az idők egy idő után nem hoztak újat. Néhány évet szüneteltem, és útnak indultam, hogy felkutassam életem cèljàt. Azonban folyton rossz helyen keresgéltem így történt, hogy egyreinkàbb kezdtem elveszíteni motivációm, majd ez úttal már keményebb cuccokba fojtottam bànatom. Kezdődött az eksztàzis korszak, majd szépen az lett a sorsa, mint az előzőeknek, és jöttek a hallucinogènek. A drogmàmorban eleinte minden emelkedett és eszményi volt, később aztán pànikrohamok és még mélyebb depresszió övezett. Így hatàroztam el, hogy meg kell fordulnom, meg kell àllnom, amit keresek nem kint a világban kell keresnem, hanem mélyen magamban.