Ha az életben mindennek oka van, akkor annak is, hogy újra és újra találkozunk és, újra és újra felkavarod az érzéseimet irántad?!

Valahogy úgy érzem, hogy karjaidban találnám meg a nyugalmat

Mindenről te jutsz az eszembe. Minden a te emlékedet idézi fel és én azt kergetem.

Kedvesszámomra halott apukám

Köszönöm,hogy tönkre tetted az életemet.

Üdvözlettel

Számodra nem létezőlányod

Lehet még olyan mint azelőtt?

Buszokra szállunk

elvisznek

olyan helyekre ahova meg se akarunk érkezni

Kétségtelenül az az egyik legszarabb érzés amikor tudod, hogy nem vagy elég jó.

Mióta ismerlek tudom,

egy ember is lehet az otthonom.

Álmodom

Sötét őszi hajnal,

fázok hiszen nálad mindkét paplan.

Keltselek fel,

vagy ma se aludjak el?

Hirtelen átfordulsz másik oldaladra,

bágyadtan teszed tenyered az arcomra

“Kicsim nem tudok aludni,

van kedved ma is fent maradni?”

Mosoly terül szét arcomon

aztán kinyitom a szemem és rájövök, álmodom.

“Soha többet nem iszok”

YOUUUUU LOOOK PERFECT TONIIIIIGHT

Csillagainkban a hiba

Csillagainkban a hibát néztünk. Augustus vallomása következett abban a csodálatos amszterdami étteremben:

- Szerelmes vagyok beléd. Szerelmes vagyok beléd még akkor is ha a feledés törvényszerű…

Jó kamaszlány módjára elkezdtem vinnyogni. Imádom ezt a részt. Aztán felém fordultál.

- Mi van, ha én is szerelmes vagyok beléd?

- Az vagy? - suttogtam.

- Ki tudja. -mondtad és mielőtt még reagálhattam volna megcsókoltál.

Van az a pont ahol már nem érdekel semmi, csak élvezed.

Bemegyek órára, de nem hiszem, hogy van értelme. Így éli egy napját az általános diákság java része. De mi értelme a rendszernek, ha senki sem élvezi? Senki sem tanul belőle? Kinek jó ez a kormánynak? Ezekre magam sem tudom a választ, csak annyit, hogy részemről, és jópár ember részéről még, akikkel szót váltottam a témával a kapcsolatban, azt mondják nincsen értelme. Innen már nincs messze az út, hogy az az állítás is megszülessen benned, az életnek nincsen értelme. Napodat elkezded zombiként tengetni, csinálod, de vajon minek? Jó ez neked? Rohadtul nem, de te csinálod, mert úgy érzed nincsen értelme. Nincsen értelme annak, hogy válassz; hogy dönts. Egy jobb élet reményében. Csak marad az üresség, a kátrányos, dohos panaszok áradata, leheled ki magadból a mérget ártatlan környezetedre, és nem azokat bünteted, akiket kellene. Nem azt pusztítod, akinek bűne jóval nagyobb, de te megmaradsz hazugnak. Gyávának. A változtatástól félőnek. Ordítanál legszívesebben, amikor a hang belül belőled megszólal, hogy változtass. Én elmentem, de visszajöttem. Megküzdeni kell, és változtatni, de mindenekelőtt elfogadni, és békét kötni, nem másokkal, hanem magaddal. Így szívedből felfakadhat valami olyasmi, amire nem is számítottál volna egész eddigi utad során.