“A lelkem oly kihalt, üres,

mint éjjel a tükör.”

Kosztolányi Dezső

Reménytelen,

ki él, az mind reménytelen,

csak könnye van, teménytelen.

- Kosztolanyi Dezso (Ideges rimek)

Itt a magányban újra megtaláltam

     bolyongva síró, tévedt lelkemet,

és hull a könnyem csendbe, lassu árban,

     mint bús mezőkre a halk permeteg.

-Kosztolanyi Dezso (a magany papja)

Az, amit irtam, lázasan meredt rám. 

Izgatta szívem negyven cigarettám. 

Meg más egyéb is. A fekete. Minden.

- Kosztolanyi Dezso (Hajnali reszegseg)