“A lelkem oly kihalt, üres,

mint éjjel a tükör.”

Kosztolányi Dezső

Először kihagyott egy ütemet

- majd kettőt vert érted a szívem.

Te jól tudod, a költő sose lódit,

az igazat mondd, ne csak a valódit,

a fényt, amelytől világlik agyunk,

hisz egymás nélkül sötétben vagyunk.

József Attila

Felkavaró a tény, hogy semmi nem tart örökké,

Elsárgulunk, mint a fáról lehulló falavek,

S egykor színekben tündöklő szerelmünk hervadtan hullik a földre.

020.

Fáradtan pislogva lopva rád néztem

Halkan suttogva szereteted kértem

S mondtad bármit megtennél értem

És én sajnos mégis ellenkezőjét érzem

A külön töltött időt türelmetlenül mértem

A hiányod okozta magánytól féltem

Szabadság

Hogy nevezzem szabadságnak azt, mi nem enged önmagammá válni,

Mélyről jövő elveim mellett szilárdan kiállni.

Hogy legyek szabad ott, ahol kalitkák közt élek,

s fenyegetve süt rám még a Nap is az égen.

S mégis hogy lehetnék boldog, ha szabad nem lehetek,

Ha nagy álmokkal hajómban kétségek közt evezek.

Írd már meg