“A lelkem oly kihalt, üres,

mint éjjel a tükör.”

Kosztolányi Dezső

Először kihagyott egy ütemet

- majd kettőt vert érted a szívem.

Egyetlen tekinteteddel rombolod le - majd építed fel bennem újra a világot.

Mielőtt belépek valahová, mindig ellenőrzöm, hogy hol van a vészkijárat - s így lépek be szívekbe is.

Szívem egy eldugott sarkában még mindig kincsként őrzöm szemed.

Szemedben látszik a szikra,

Mely lángba lobbantotta üres szivem,

Talán tova szállt ez a szikra,

És többé nem lesz meg a kincsem.

Félelmem csak ebből adódik,

Mert gazdagból lettem komornyik,

Most vágyom rád legjobban,

Mert lelekem egésze már darabokban.

Homokóra

Rideg, átlátszó üvegben,
Hánykolódik, de nem keres.
Hideg, megkopott, tömegben,
Csak sodródik, a sok mellett.

Szilárd, de kényelmes burok,
Elhagyni azt biztos zugot,
Konstans és gyönyörű szurok,
Minden szép, ha épp nem buzgók.

Szoros és mély a gödörbe,
Rögtön, az ég zúg fölötte,
Mostmár keres, meggyötörve,
Csak sodródik, ott örökre.

Gondold el, mily magam vagyok,

Nincs egy megértő lelki társam,

Így élek néma tompulásban,

Én itt csak elpusztulhatok.

-Tatjána levele Anyeginhez

Mégis mi a faszomnak kell ennyit szenvedni???

“Lehet a sors akarta így, hogy fájjon.”

- Tóth Gabi: Jöjj még

Sosem hittük el: lehet ez volt a baj.

Mert ahogy figyeltelek, hirtelen értelmet nyert a létezés, minden. Tényleg éreztem, hogy élek. Te talán sosem tudod meg mennyire értékes érzés voltál nekem, de én tudom, és ez mindig így fog maradni. Akárhol légy, akárhol jár, akármilyen tapasztalatokat szerezz, én akkor is úgy foglak szeretni, ahogy vagy s ahogy régen.

“Furcsa életünkről, tudjuk, hogy a végzetünk, az ő baja a sajátom. ”

-

…

“Magamban sem bízom, hogy bízhatnám magam rád? ”

-

véget vet a vágynak, ha a lélek menekül,

,, Meghalnánk mondván: Bűn és szenny az élet, ketten voltunk csak tiszták, hófehérek"

Ady Endre: Az én menyasszonyom

Ismerek egy fiút

Ismerek egy fiút

fogja a pólója szélét ha sétál

nyitott szájjal alszik és a keze szétáll

Ha vigyorog, mint egy 6 éves

szavait mégis isszák a felnőttek

Kiismerhetetlen mint a nyári viharok

tombol, de lenyugszik ha hagyod

Akkor 1 óra és tali, mondta és hívott 10 perc múlva “Itt vagyok, kinyitod?”

Én meg mérgesen állok “2 perc és kint vagyok”

Ismerek egy fiút, jobban mint a tenyerem, a neve titok elég annyi: szeretem.

Mindig gyilkolnak valahol,
       lehunyt pilláju völgy
ölén, fürkésző ormokon,
       akárhol, s vígaszul
hiába mondod, messzi az!
       Sanghaj, vagy Guernica
szivemhez éppen oly közel,
       mint rettegő kezed,
vagy arra fenn a Jupiter!
       Ne nézz az égre most,
ne nézz a földre sem, aludj!
       a szikrázó Tejút
porában a halál szalad
       s ezüsttel hinti be
az elbukó vad árnyakat.

1937

zsntt:

Már megtanultam nem beszélni,
egy ágyba hálni a közönnyel,
dermedten, élet nélkül élni,
nevetni két szemembe könnyel.

Tudok köszönni ostobáknak,
bókolni is, őrjöngve dúltan,
hajrázni, ha fejemre hágnak.
Az életet én megtanultam.

Csak oly unott ne volna minden,
a jó, a rossz, amit a sors hoz.
Ennen-sebem is úgy tekintem,
akár egy esetét az orvos.

Mindazt, mi fáj és van, megértem.
Nekem jutalmat hát ki adhat?
Nem zöld kölyök vagyok. Megértem:
Halál, fogadj el a fiadnak