#magyar gondolatok
❄❄❄
Karácsonykor mindig rád gondoltam, hogy te hogy töltöd, hogy te minek örülsz a legjobban a fa alatt. Aztán régebben még írtam is neked egy ‘Boldog Karácsonyt" üzenetet, aztán újévkor is írtam, hogy érezd; én gondolok rád.
Visszaírtál. Olyan jó volt. Úgy éreztem, még maradt valami belőlem benned is.
Aztán fejet ráztam. Te nem vagy olyan mint a többi.
Fanyar a sors mi?
Ja, lehet, hogy az…
És most már rájöttem, hogy szimpla gesztusból nem fogok írni. A próbálkozás már nem olyan mint régen volt.
És, hogy örülnöm kéne, hogy legalább azokat az apró betűket látnám a telefonomon majd és elképzelhetem milyen édesen és gondosan gépeltéd be az ujjaiddal? Örülnék de már fárasztó…
Nos neharagudj… gondolok rád, igen, mert akkor ezt nem írnám.
De úgy érzem Te már nem akarod tudni, hogy gondolok rád.
És ezzel nincs is gond…
A csendesség mély börtönében
a lélegzés olyan, mint egy sikoly.
~ Sz
Sötétség nélkül nincsenek álmok.
Az életben mindig van rossz. Nem akarjuk, hogy legyen, de van. Az ember teszi, amit lehet és tovább lép.
