#álmok
Rémálmok
El akartam menni. Az ajtó gombját markoltam, amikor elrántottál onnan. Nem akartam, hogy lásd mennyire félek, nem akartam, hogy bármilyen érzést láss rajtam. Azt akartam, hogy ne kössenek érzelmek az elváláshoz.
De nem ment, újra a karjaidban voltam. Egy ideig. Amikor ismét menni akartam újból megragadtad karomat. Erősen. Erőszakosan. Viszont, amikor hátrapillantottam nem téged láttalak. Valaki más volt aki a Te testedet használta. Küzdöttem amennyire csak tudtam, majd mikor végre kiszabadultam és Rád néztem nem Te voltál ott.
A tükörképem nézett vissza gonosz vigyorral az arcán, mintha élvezné, hogy kínozhat…
Minden éjjel újra a démonaimmal táncolok
Hinned kell magadban, mert egyszer minden sikerülni fog. Sablonosan hangzik, de ez valóban igaz. Ezt én sem értettem sokáig, miért tegyek egy dologért, ha úgy érzem kevés vagyok hozzá. Ő szebb, ügyesebb, okosabb mint én, gyorsabban fut, jobban teljesít a suliban is. Neki persze hogy sikerül, én behozhatatlan hátrányból indulok vele szemben. De az az igazság, hogy a hátrányomat is én építettem fel, az engem korlátozó fal a hitetlenségem tégláiból áll. Az Alpok egyik részén Ausztriában, amit Semmeringnek hívnak, lehetetlenül meredek és rendkívül magas hegyek vannak. Építettek itt egy vasutat, ami összeköti Bécset Velencével. Megépítették a síneket, még mielőtt létezett volna az út megtételére alkalmas vonat. Megépítették, mert tudták, hogy egy napon megérkezik.
Nekem is sikerülni fog minden célom, ha ma nem akkor holnap vagy egy hónap múlva vagy pár év elteltével, ezért kell hinnem magamban, egyszer az én vonatom is megérkezik, de addigra a síneket meg kell építenem!
Annyira rossz ,amikor lenne egy vágyad, de tudod ,hogy esély sincs arra,hogy valóra váljon..
20/365
Meséltélnekirólam?
Meséltéltán szemeimről amik ámulatba ejtettek?
Meséltél karjaimról amik álomba ringattak?
Meséltél akarat erőmről amivel annyiszor tettem neked eleget?
Meséltél könnyeimről amiket másodpercek alatt váltott fel a legboldogabb mosoly ha fogtad két kezem?
Meséltél neki rólunk?
Újra eltolsz magadtól és megint félsz… mikor jön el az idő azaz idő amit mi időnknek nevezünk majd mert egymást választjuk és nem foglalkozunk a külső tényezőkkel…
dreaming too much is my biggest fighting
Sötétség nélkül nincsenek álmok.
Elegem van a sok “majd”-ból, amikből tudom, hogy úgysem lesz semmi.
Írd már meg
