#szomorú idézetek
menekülnék, de nincs hová mennem
A földnek sajnos egyetlen döntő részlete elég, hogy az egész föld kibírhatatlan legyen.
Vissza tértem, sziasztok!
Már nem akarlak meghódítani, álmomban látott kép vagy, és én nem kereslek ébren, majd ha tudlak, nem kereslek. Nem kívánlak, és nem akarok a testedhez érni, mohó markolással és cirógatással. Tévedés, hogy megszerettelek, nem megszerezni, nem birtokolni akarlak, nem, nem, inkább a semmi. A halálos közömbösség. A csend, mint sikoly. Így akartad, akarjuk akkor így. Meggyógyulok. Kiírlak. Magamból. Csak rám ne nézz.
-Kovács Ákos
Az emberi faj legtöbb képviselőjét felettébb visszataszítónak találom. Az érzés valószínűleg kölcsönös.
́ …
- ̀ ́ ̄̀ , ̂.
Kicsit sem érzem,hogy fontos lennék valakinek. Mindenki csak el taszít magától,pedig én próbálkozok mindennel. Ignorálod az üzeneteimet, flegmáskodsz, bunkóskodsz , pedig én próbálkozom mindennel,hogy a lehető legjobb választ adjam neked mindig. Úgy is látni fogod ezt, nem izgat de ha magadra ismersz akkor légyszíves vedd észre,hogy fontos vagy számomra.
, ̀ ̀ .
Az egyik nap szeret , másik nap könnyen kimondja,hogy maradjunk barátok.
Akkor minek kellett játszani az agyad?
Gondold el, mily magam vagyok,
Nincs egy megértő lelki társam,
Így élek néma tompulásban,
Én itt csak elpusztulhatok.
-Tatjána levele Anyeginhez
Miért érzem úgy, mintha valami szebb, valami több kéne? Mindig ésszüntelen…
Mintha egy virágszirom lennék; szállok keresztül a végtelenségen…
egy ölelés néha jól esne
“S itt állnak körben a gyermekek,
Kiáltanunk ezért nem lehet,
Miért zavarnánk pont mi meg ezt a legszentebb ünnepet?”
- Katona Klári
A csendesség mély börtönében
a lélegzés olyan, mint egy sikoly.
~ Sz
Ez az egész csak túl sok… ennyi… nem kell itt esedezni, hogy ‘jhaaaj’, meg ilyenek. Csak túl sok minden, és ez fáj.
-
Csak szeretnék valamit, ami nem is létezik.
“A rózsák megmondták volna, ha tudták volna… ”
Miért van az, hogy annyit kesergünk a múlton és annyit aggódunk a jövőn, számtalan szorongó percet és álmatlan éjszakát dolgozunk fel, megfeledkezve a jelen és a most fontosságáról?
Palotás Petra
mindenkiben találok szeretnivalót, ezért mindenkibe beleszeretek
Előszörbasztambe…
de úgy érzem nemutoljára.
Mert annyira nem voltam részeg, hogy rádírjak.
