#szétesett álmok
Rémálmok
El akartam menni. Az ajtó gombját markoltam, amikor elrántottál onnan. Nem akartam, hogy lásd mennyire félek, nem akartam, hogy bármilyen érzést láss rajtam. Azt akartam, hogy ne kössenek érzelmek az elváláshoz.
De nem ment, újra a karjaidban voltam. Egy ideig. Amikor ismét menni akartam újból megragadtad karomat. Erősen. Erőszakosan. Viszont, amikor hátrapillantottam nem téged láttalak. Valaki más volt aki a Te testedet használta. Küzdöttem amennyire csak tudtam, majd mikor végre kiszabadultam és Rád néztem nem Te voltál ott.
A tükörképem nézett vissza gonosz vigyorral az arcán, mintha élvezné, hogy kínozhat…
Minden éjjel újra a démonaimmal táncolok
Sötétség nélkül nincsenek álmok.
Elegem van a sok “majd”-ból, amikből tudom, hogy úgysem lesz semmi.
Még mindig fáj, csak senki sem tud róla