#magyarposzt
miért kell folyton csalódnom?
emberek, akik írnak nekem valami vicceset miközben épp próbálok egy pánikrohamot elfojtani.
szeretlek titeket.
mostanában magamban tartok mindent
jobb így.
olyan szivesen raknek ide ki magamrol kepeket
csak nem szeretnem ha az ismerosok latnak a maganeletem valamilyen veletlen folytan
anyways, nincs aranykozeput?
amikor már alapvető dolgokért is könyörögni kell,
na az az igazán szomorú.
anyagilag és érzelmileg is talpon,
de legalább jól nézek ki.
ahányszor elveszítek valakit, mindig hamar az emlékek szigetén találom magam.
adott a kislány, aki keservesen sír, mert összeveszett az akkori legjobb barátnőjével. az anyukája átmegy a szobába, hogy hagyja abba mert nem tudnak “pihenni” az akkori pasijával.
elment a kedvük a szextől.
búcsút mondtam:
- az összes barátságnak ami nem okoz örömöt
- a reménynek, hogy egyszer megjavulsz
- a sok toxikus pletykának
- az iskola okozta stressznek (ezen még dolgozom)
- önmagam hibáztatásának
- az anorexiámnak
- a bizonytalansàgnak
és most végre, olyan jó szabadon.
elég erőset üt, amikor a saját szülőd hülyegyerekez le azért mert hajnalokig tanulsz.
bocsánat, hogy szeretnék lenni valaki.
nem tudom már mikor éreztem utoljára családban, vagy akár otthon magamat.
rég volt.
semmi vagy már számomra.
van az a kifejezés, hogy “belém döfte a tőrt aztán még meg is forgatta bennem” vagy valami ilyesmi.
de éreztétek már, mikor magadban forgatod meg a saját tőröd?
csak gratulálni tudok ehhez.
mikor baj van, már nem szólok senkinek
szeretnék egy erős, határozott férfit magam mellé, aki magához húz és megvéd mindentől.
aki azt mondja: “ne aggódj emiatt, majd én elintézem”
és tényleg el is intézi.
eljutottam arra a pontra, hogy már egy hang sem jön ki a torkomon.
mikor már tényleg senkid sincs.
széttörve.
a fájdalomcsillapító nem fog segíteni azon, ahogyan érzel.
be ne vedd.
kong a fejem
és hívogat a mosdókagyló,
hogy kiadjam magamból a reggelim,
közben az öngyilkosságon jár az eszem,
mennyivel könnyebb lenne
csak elmúlni.
nincs családom.
nem számíthatok senkire.
valaki legyen a családom.
