#búcsú
Túlcsorduló érzelmek, könnyes szemek, utolsó ölelések.
Hát elballagtunk.
Baszki, nem gondoltam, hogy ez az utolsó hét ilyen kemény lesz.
Elválás
-Gondolj bele milyen jó lesz! Dupla karácsony, szülinap, húsvét.
-Teljes családot melyikre kapok?
Az utolsó csók
Emlékszem remegtem. Rajtam volt a sírás, nem azért mert tudtam, hogy ez az utolsó, hanem mert rémesen nehéz volt elengedni és hazamenni. A füledbe motyogtam, hogy: “Hiányozni fogsz..” de rémesen akadoztam. Nem értetted ezért megismételtem. Majd azt mondtad: “Ugyan, 1-2 nap és látjuk egymást.” Adtam egy csókot és haza indultam. Fogalmam sem volt mi történik még nem vagyok ott. Mai napig nem tudom mi volt a baj. Belebetegedtem ebbe az egészbe. Vissza emlékezni mindenre… szinte hallom a hangod zengeni a fejemben. De már gyógyulok. De azért szép emlék marad.
Utolsó ölelés
Nem tudtam, hogy most ölelem meg utoljára. Utolsó mosoly, utolsó pillantás. Azt hittem még látom és hallok felőle, majd egyszer csak felszívódott. Mint mindenki más… mindig rossz emberhez kötődöm és rossz embert szeretek meg.
Azt mondtam neki “ha utoljára látnálak itt egy ölelés” nevettünk és elköszöntünk egymástól. Azóta nem láttam. De benne nem csalódtam, megérte szeretni és megbízni benne. Nem direkt szívódott fel, így alakult. De ha úgy van még beszélünk.
Tudtam, hogy ez az utolsó ölelésünk. Éreztem, hogy jobb lesz ez így.
Azt hittem még hónapok, évek és ki tudja mennyi időm lesz még vele. Szorosan megöleltem és mosolyogva hazamentem, majd egyszer csak eldobott, itt hagyott.
Röhögve és egy nagyon picit feszülten válltünk el. Mikor hazaértem még teledonáltunk. Meg hónapokig telefonáltunk és beszéltünk. De nem tudtam, hogy aznap láttam utoljára.
Megölelt és megígérte, hogy mellettem marad és azt mondta ne sírjak. Sose felejt el és tartjuk majd a kapcsolatot. Azóta sem láttam.
És még vár rám egy rémes búcsú… egy utolsó ölelés… de arra nem akarok gondolni. Még van egy kis időnk.
búcsút mondtam:
- az összes barátságnak ami nem okoz örömöt
- a reménynek, hogy egyszer megjavulsz
- a sok toxikus pletykának
- az iskola okozta stressznek (ezen még dolgozom)
- önmagam hibáztatásának
- az anorexiámnak
- a bizonytalansàgnak
és most végre, olyan jó szabadon.
Kétszer szerettem beléd, amikor először láttalak és amikor elengedtem a szíved.
Au Revoir
A tenger haragosan csapkodja sötét szikláknak,
végtelen kék vizét.
Felcsattanak a szeszélyes hullámok,
szárnyalni vágynak,
de csak zuhannak lefelé,
én is beléd.
Rejtett örvények kavarognak a mélyben,
nem láttam időben a figyelmeztetést.
Merengve nézlek,
s rádió szól a háttérben:
“Most szerettelek utoljára.”
Rám emeled a tekintetedet.
Elgondolkodom,hogy mindig ilyen
vihar színe volt a szemeidnek vagy
csak én képzeltem másmilyennek?
Napsugarainktól forró még a légkör,
de régen kihűlt már a lelkem.
Elmosódott minden bennem,
a rádió pedig egyre csak mondja:
“Szeretnélek még,ha lehetne…”
Bár kaphatnék veled még pár percet. Önző kérés, de annyira jó lenne.
… Ugyanakkor, tisztában vagyok vele, hogy ez már soha sem fog teljesülni.
@sotetsegben-a-visszhang
Úgy gondolom összességében mindig kedveltél engem, viszont ennek ellenére nagyon jól tudom, hogy nem jelentettem neked semmit…
Szeretném, ha újból olyan lenne a kapcsolatunk, mint a legelején. Vagy talán még jobb. Nagyobb tisztelettel egymás felé.
Mondd, mikor látjuk egymást viszont?
Látjuk egymást viszont?
well, csak kiharcoltad hogy neked is írjak egy búcsúlevelet :)
annyi hónap után sem bírlak elfelejteni. pedig nem is voltunk együtt. és igen annyi hónap után is féltékeny vagyok arra a lányra, akivel épp együtt vagy. mert basszus, mi jobbak lettünk volna. én jobban illettem volna hozzád. miért nem én? teszem fel ezeket a kérdéseket egy ideje magamban és legszívesebben toporzékolva üvöltenék hogy én jobban megérdemlem, nekem járt volna, de nem. végleg el kell engedjelek, mert még mindig úgy szorongatlak mint kisgyerekek a plüsseiket, ami nem helyénvaló. hazudnék, ha azt mondanám; nincs olyan nap, hogy ne rád gondolnék, mert valójában tökéletesen megvagyok nélküled, egyáltalán nincs szükségem rád. azonban mikor olyan gyorsan itthagytál, itt maradt egy csomó emlkék a semmiről. nem is. inkább csomó érzelem amit valamiért mind irántad tápláltam. És igenis fáj. fáj hogy ittmaradtam és bármennyire akarom ignorálni a tényt, nem megy, sőt, minél inkább el akarom folytani a veled kapcsolatos gondolatokat, annál inkább előjönnek és ezt nem akarom. Csupán elég akartam lenni neked akkor. Azóta persze realizáltam hogy pont leszarsz, tehát értelmetlen loholnom utánad. Nem tudlak hibáztatni, mert akkor még más voltam, akkor még nem olyan mint most, és tudod, remélem, hogy néha azért elkondolkozol milyen lett volna velem is minden. (nem akarok sokat mondani. mégis megtettem eddig.) csak köszönetet akarok mondani minden boldog pillanatomért, amiket az irántad táplált érzéseim váltottak ki. mégegy utolsó mental breakdown nélkül nem lennék az aki most. szóval köszönöm. köszönöm a kihívást, amivel igazán jól haladok. végre szeretem magam, van önbizalmam és innentől kezdve nem érdekelsz. nélküled nem lennék az aki. nélküled nem lennék ilyen erős. és tudod mit? kívánok neked sok jót a barátnőddel, de ne jobbat mint ami nekem van<3
Beengedek valakit az életembe.
Fontos lesz számomra.
Majd az élet szó nélkül elveszi tőlem.
#thisismylife
Hidd el, én mindig készen állok a búcsúzásra.
Nem az a lényeg, hogy hányszor válunk el, hanem, hogy hányszor találunk vissza.
Ezért soha ne félj búcsút inteni egy időre.
A szeretet koldusai
Veszélyes dolog a szeretethiány. Az ebben szenvedő emberek emléjében központi szerepe van a hiánynak. Mindent és mindenkit ezáltal látnak. Vagy éppen ezáltal nem.
Hogy miért veszélyes igazán? Bárki szándékaiban megláthatják azt, amire éppen szüksége van a lelküknek. A szeretetet. Naivan elhiszik, hogy az adott személy őszinte szándékkal közeledik feléjük, tudván, milyen törékenyek és bizony meg is ölelik őket olykor, hogy
ne félj, én itt vagyok neked.
Aztán persze újra és újra kiderül, hogy rossz helyen keresgéltek, egyre inkább befelé fordulnak és már szinte senkiben sem hisznek.
Bizony, benned sem, kedves őszinte, tiszta lelkű jelentkező. Talán te leszel a legelső, akit kapásból visszautasítanak, hiszen az ördög is viselhet angyali álarcot, megtanulták ezt már.
Egy soha véget nem erő mókuskerékben lehelik ki a bizalmukat, szeretetüket, egyre inkább arra éhezve. Gyanús lesz a gyanútlan, és indokolatlanul is megérinti lelküket, aki csak megrontója lesz annak.
Valamikor felismerik magukban koldus mivoltukat. Együtt élnek vele, rabjai lesznek. Hogy mit várnak ők el Tőled?
Türelmet.
Abból viszont végtelen sokat.
Talán ezáltal lesz az egésznek eredménye.
Ne meséld be magadnak, hogy elengedted.
Inkább értesd meg magaddal, hogy
el kell
engedned.
Többre mész.
Kedves 2018!
Nem is tudom, hol kezdjem. Talán a köszönettel.
Köszönöm, hogy ennyi mindent adtál nekem. Megtanítottál együtt élni a fájdalom még ismeretlen típusaival. Megmutattad, milyen érzés egyedül lenni emberek közt. Bebizonyítottad, hogy az igaznak hitt emberi kapcsolatok nagy része a leghamisabb.
De nem csak adtál.
Elvetted a hitem egy részét. Veszítettem az önértékelésemből és a pozitív energiámból.
Az egyszerűbb és rövidebb utakat elvéve hegyeket adtál.
Bezzeg, amit elvihettél volna, azt itt hagytad…
Itt hagytad a reménytelen szerelem okozta égető fájdalmat. Hagytál nekem egy kis bizonytalanságot és kétséget. Az egyszerű dolgokért való küzdelmet.
Tudod, talán így kellett lennie.
Hiába a sok fájdalom, erősebbé és sebezhetetlenné tettél.
Köszönöm, hogy egy újabb réteg páncélt adtál nekem.
Ja, és még valami.
Kedves 2018!
Sosem kedveltelek.
Szabadság
Hogy nevezzem szabadságnak azt, mi nem enged önmagammá válni,
Mélyről jövő elveim mellett szilárdan kiállni.
Hogy legyek szabad ott, ahol kalitkák közt élek,
s fenyegetve süt rám még a Nap is az égen.
S mégis hogy lehetnék boldog, ha szabad nem lehetek,
Ha nagy álmokkal hajómban kétségek közt evezek.
Ahhoz, hogy szabaddá válj, nem feltétlenül téged kell elengedni.
Neked kell elengedni mindent, ami visszatart.
Vele szeretkezni
- Annyira csodálatos vagy - suttogta a fülembe két csókváltás között. Percek óta vártam már, hogy megszólaljon. Szinte mindegy volt, hogy mit, csak ejtsen ki valamit az ajkain, amiket óvatos pillantással figyeltem minden lélegzetvételénél.
Illúzióromboló találkozások
Magamhoz nyúlok
Pedig hozzád érnék
El
Bármerre is indulok
Minden válaszra megtaláljuk a kérdést.
3/365
Tudod jár még nekünk egyigazibefejezés.
Legalább egy normálisbúcsú.
