Évekig keressük a boldogságot,majd meghalunk.

Bocs, hogy nem vagyok milliárdos. Bocs, hogy nincs luxus kocsim. Bocs hogy nem tudok mindent megvenni amit szeretnél. Bocs, hogy nem úgy nézek ki mint egy álom pasi. Bocs, hogy túl kedves vagyok hozzád és meghallgatom amit mondassz. Bocs, hogy törődni szeretnék veled. Bocs, hogy megadnék mindent, hogy boldog legyél…

Nem megy ez nekem. Feladom…

Egyre rosszabbul vagyok…

Ez az érzés, mintha darabokra szakitanák a szivem. Mintha a végtagjaim nem lennének képesek mozogni. Remeg és zsibbad az egész testem. Nem tudom mit tegyek

Mindneki hisztizik, hogy milyen elbaszott, nemtorodom es tulerzekeny generacio vagyunk. De abba senki nem gondol bele, hogy egyszer nem szidni kellene minket? Nem a rossz dolgokat hanem azokat kellene nezni amiket elertunk? Dicserni minket? Es nem, nem csak a “tokeleteseket” hanem mindenkit. Es igenis, nektek felnotteknek is fel kellene nezni a telefonbol egy percre, eszrevenni mi van velunk, foglalkozni velunk, SZERETNI MINKET.

Nyomorban tartjátok a lelkem, aztán kiröhögtök, mert depresszióba esek és prédikáltok nekem a pozitív életmódról.

Mégis hogyan legyen belőlem valami, ha ti végig azt sulykoljátok, hogy semmirekellő vagyok?

Oooo! WOW!

Nekem is vanna érzéseim!

Nahát!

A kimondatlan szavaim megfojtanak.

Úgy érzem megfulladok, nem tudom kiadni magamból, képtelen vagyok.

Egyszerűen nincs kinek, nincs az az ember akinek átadnám ezt az érzést.

Úgy érzem, megfulladok.

Rajtam ki fog segíteni végre?

Jelenleg csak az foglalkoztat, hogy hogyan kell ezt a rohadt sütisdobozt kinyitni.

Ki a fasznak hiányoznék?

MINDEN pótólható.

Igen, még az emberek is.

Hiába várok igaz?

Adok kapok törődés nem megy? Csak kapni szeretsz?

Nem hiszem, hogy ebből lesz bármi is de heló emberek. A barátaim biztos szórakoznak, veletek mi újság?

Ignorálni valakit szó nélkül igenis a legönzőbb dolog, amit csak tehetsz.

Mert a csinos lányoknak kurvára nem lehet semmi baja.

Túl jó hozzám. Nem érdemlem meg.

Képtelen vagyok érezni.

Nem érdemlem meg, hogy szeressenek.

És ezt te tetted velem.

Miért én vagyok a világ érzelmi szemétdombja?

Senkit nem érdekelnek a könnyek, míg nem a saját arcán folyik.

Az érzemi szemetest is ki kell néha üríteni.