#történetünk

Gyógyulási folyamat 1. rész

Tegnap történt minden. Egy pillanat leforgása alatt. Azóta nem tudok semmit sem csinálni csak bőgni. Nem gondoltam, hogy ennyi létező könny egyáltalán létezik. És mindegyiket érted hullatom. Küldtem neked még üzenetet, hátha elolvasod. Leláttamoztad. Fogalmam sincs, hogy fogom magamban ezt az egészet feldolgozni, hogy NÉGY ÉV után nem vagy az életem része. Minden vágyam, hogy az legyél, de érthetetlen okokból nem lehetsz. Miért adta fel? Miért pont most?

Hajnalban felriadtam, hogy nem kapcsoltam ki az ébresztőmet, lévén hogy ilyen állapotban nem tudok suliba menni. Konkrétan egy perc kellett, hogy újra rámjöjjön a sírógörcs.

Amikor elmentél a könnyektől nedves arcodra mutattál és azt mondtad “Ezt tudtad belőlem kihozni. Nagyon kevesen tudják ezt”. Erről beszéltünk is, hogy mostanában semmi sem hat meg. Őszintén csodálkoztam, hogy ez igen.

Nem tudlak hibáztatni, pedig nagyon szeretnélek.

Hiányzol.

Nagyon.