#szakítás
A legönzetlenebb szerelem az az, amikor hagyod, hogy a szerelmed szerelmes legyen valaki másba.
Halott
Valami mintha nem lenne többé,
Szívemet mardosta eléggé,
Nincs az többé,
Ami mutatná hogy élnél,
Kezem hideg,
Tekintetem merev,
Nem olyan mint, régen veled.
Most meg csak úgy nélküled,
Nehéz volt kimondani hogy ég veled,
Erőltetni nem kell mi, nem olyan már.
Olyanok vagyunk mint egy halott pár.
-2018.10.01.
A kapcsolatunk a kukába’
Mint egy szutykos zsepi
A szerelmet és a gyűlöletet egy nagyon vékony vonal választja el egymástől.
E #3
207. Fura, hogy azok akik egykor a mindennapi életünk fontos részei voltak már köszönés nélkül mennek el mellettünk az utcán
Visszaadhatnád a szívem,
Mert veled ellentétben, nekem meg szükségem van rá.
…becsapjuk magukat is, egymást is.
Ez nem múlik csak úgy el. Nem mondhatom azt egyik pillanatról a másikra, hogy túl vagyok rajtad. Mert nem. Kurvára nem. De majd túl leszek, hidd el. De akkor sem fog elmúlni ez az egész. Csak már nem leszel rám olyan erős hatással.
Elképzelt beszélgetések
- Csak nem haragszol?
- Hogy haragszom-e? Én?! Ugyan már! Csalódott vagyok babám, csalódott!
Csak állt előttem és nézett azzal a két gyönyörű szemével. Úgy éreztem meg kell magyarázom, legalább magam miatt, hogy kiadhassam ezt az egészet.
- Nem tudom honnan gondoltad, hogy nem fog hozzám visszajutni. Miért nem hozzám fordultál a problémáiddal? Hozzám, akit négy éve ismersz, mint a tenyeredet. Inkább azokra hallgattál, akiket sosem kedveltem azokra, akiket mindössze néhány hónapja ismertél. Azok a jött ment senkik választottak szét minket és te bedőltél. De tudod mit? Így legalább már tudom. Te nem voltál elég érett hozzám, elég érett ehhez a kapcsolathoz. Sokkal fontosabb volt az, hogy idegenek mit gondolnak… Többet nem akarom, hogy az életem része legyél. Tűnj el…
Az utolsó pár szót már szinte csak suttogtam. Ezután bevágtam a kocsiajtót és elhajtottam.
És most jöhetne az a rész, hogy:
“Ez a törés kellett ahhoz, hogy rájöjjünk, nem tudunk egymás nélkül létezni.”
De az élet nem egy kibaszott film.
- Nem akartam, hogy teljesen kiforduljunk önmagunkból.
- Pedig most teljesen elvesztettem önmagam.
Gyógyulási folyamat 2. rész
Önzőség
Egyszerűen csak jól meg akarom neked mondani. Be akarok olvasni. Igenis bárkit boldoggá tudnék tenni ezen a világon és mégis egész életemben mindenemet csak NEKED adtam. Azt akarom, hogy megbánd ezt az egészet, mert nagyon rosszul döntöttél. Senki sem fog úgy szeretni, ahogy én négy évig tettem, senki sem fog úgy látni, ahogy én mindig is láttalak, senki nem fog annyi mindenről lemondani, mint amennyiről én, CSAKIS MIATTAD.
Meg akarom tőled kérdezni; észre sem vetted mennyit változtam a legutóbbi beszélgetésünk óta? Nem? Mert igenis változtattam azokon, amik neked nem tetszettek. Nem féltékenykedtem, nem szóltam semmit arra, hogy megint elmész a lányokkal egyedül bulizni, nem idegesítettelek a saját hülyeségemmel és akármennyire is nehéz volt, annyiszor adtam neked a testem, ahányszor csak bírtam. Százszor, ezerszer, nem számított.
Mégis itt hagytál… A méltóságom utolsó szalmaszálát is elvesztettem miattad. “Olyan értékes ember vagy, nem akarlak elveszíteni az életemből”. Pedig el fogsz. Nem akarom megadni neked ezt az örömöt és ha csak feleannyira fáj ez az egész neked, mint nekem boldog vagyok.
Igazából ez hazugság, nem leszek ettől boldog. De akármilyen undorítóan hangzik kicsit könnyebbnek tűnik a gyógyulás így. Lehet a káröröm, lehet az utolsó remények miatt. Nem tudom.
Csak egyet tudok.
Veled voltam teljes.
Senki mással.
Gyógyulási folyamat 1. rész
Tegnap történt minden. Egy pillanat leforgása alatt. Azóta nem tudok semmit sem csinálni csak bőgni. Nem gondoltam, hogy ennyi létező könny egyáltalán létezik. És mindegyiket érted hullatom. Küldtem neked még üzenetet, hátha elolvasod. Leláttamoztad. Fogalmam sincs, hogy fogom magamban ezt az egészet feldolgozni, hogy NÉGY ÉV után nem vagy az életem része. Minden vágyam, hogy az legyél, de érthetetlen okokból nem lehetsz. Miért adta fel? Miért pont most?
Hajnalban felriadtam, hogy nem kapcsoltam ki az ébresztőmet, lévén hogy ilyen állapotban nem tudok suliba menni. Konkrétan egy perc kellett, hogy újra rámjöjjön a sírógörcs.
Amikor elmentél a könnyektől nedves arcodra mutattál és azt mondtad “Ezt tudtad belőlem kihozni. Nagyon kevesen tudják ezt”. Erről beszéltünk is, hogy mostanában semmi sem hat meg. Őszintén csodálkoztam, hogy ez igen.
Nem tudlak hibáztatni, pedig nagyon szeretnélek.
Hiányzol.
Nagyon.
Azt hiszem, nem tudtalak még teljesen elengedni..
Szerettelek téged, de neked ez is kevés volt
oh bassza meg
Ha tudnám milyen a biztonság igazából kevesebbszer omlottam volna rossz karokba.
Ott vagy mindenhol
Csak pont itt nem
És ez fáj
Ha eltöröd a csontjaim viselkedj a gerincemként.
Hogyan
sebezhetett
meg ennyire
az élet hogy
a hegek még
néha újra
varasodnak?
