Pont annyira értelek, mint a kémiát

tehát semmennyire

Kérlek bocsáss meg. Nagyon szeretlek…

Amikor rá gyújtok mindig eszembe jut ,hogy most bárcsak itt lennél és kivennéd a számbol a rohadt cigit és megcsókolnál..

Az utolsó reményem az volt, hogy legalább te meghallod majd a néma segélykiáltást. De mikor olyan könnyen hittél egy hamis mosolynak tudtam, tudtam, hogy magamra maradtam…

Megfulladok az érzésbe ahogy rám néztél.

Vajon a kepzeletem játéka vagy tényleg láttam valamit a szemedben. Kérlek ne taszíts el.

Fojts meg álmomban kérlek.

Valaki kérlek válaszolja meg nekem, hogy ha valakit mindennél jobban akarsz, hogy félhetsz tőle annyira, hogy inkább tönkre teszed?

Ha te elmész

Semmim sem marad

Kérlek ne hagyj magamra

“Azt hiszem, az életben mindenkinek csak egy szerelem jut.

Csak egy bizonyos személy, aki magába fogalal mindent, amit ez a szó az adott embernek jelent. És számomra Te vagy ez a személy.

Számomra te vagy a szerelem. Ezért olyan nehéz megérteni mások szituációit és érzéseit.

- mert abszurdnak tűnik a gondolat, hogy bárki is szerelmes lehet valakibe -

Aki nem Te vagy.”

Félek

Félek tőled. Nagyon félek. Rá kellett döbbennem, hogy még senki nem érintett meg ennyire mint te. Nem tudom kifejezni szavakkal, de mikor meglátlak, egyszerűen csak oda akarok menni hozzád és a karjaidba bújni. Úgy érzem életemben először akkor érnék haza igazán.

Minden horrornál félelmetesebb a gondolat, hogy elveszítelek.

Hazudom, hogy mindegy. Magamnak is.

Bárcsak tudnám mit érzel, amikor meglátsz:

• Örülsz, hogy nincs tovább vagy
• Te is ugyanúgy hiányolod a beszélgetéseinket

Változtatások

Gyakorlom a mozdulatokat,

megtanulom,hogyan kell

színlelni,hogy minden tökéletes.

Elsüllyedek az óceánban,

fulladok,de csendben vagyok.

Még mindig azt hiszik,

hogy tudok úszni.

Változásokon megyek keresztül,

de esküszöm,hogy ugyanaz maradok.

Csak egy kis türelmet szeretnék.

Üldözöm az érzelmeket,

legtöbbjük elrepül.

Még mindig üresnek érzem magam.

Keményen dolgozom,

hogy beilleszkedjek.

Miért annyira más mindenki?

Labirintusokon,útvesztőkön

rohanok át, mintha az egész

egy színpad lenne.

Olvasd a forgatókönyvet

és kérlek lapozzunk.

Harcolok az évszakokkal,

megakarom találni az

értelmemet,talán van oka,

miért élem át ezeket a

változásokat.

Hayd-Changes átdolgozás

Gyere vissza kérlek…

Ezt veled nem akarom el rontani!!

Annyira félek hogy egyszer elege lesz belőlem.. És ha így folytatom akkor úgy is lesz.