#halálvágy
Nagy hiba volt nem meghalni 2019-ben.
Csak merülök lejjebb
Csak meg akarok halni
Minden nő mögött van egy vagy több olyan férfi aki teljesen tönkre tette.
Sajnálom, hogy nem vagyok tökéletes. Hogy nem felelek meg az elvárásaidnak, de mikor szükséged lesz rám és nem leszek, jusson eszedbe hogy szükség eset nélkül nem voltam elég jó.
Néha, nem akarok mást csak elaludni, és nem felébredni.
Nagyon egyszerű a földbe tiporni valakinek az önbizalmát. Egyszerű de kurvára szemét dolog.
Gyülölöm a karácsonyt. És minden más egyéb ünnepet, amit a családom társaságában kell töltsek.
Nevetek pedig legszívessbben ki ugranék a harmadik emeletről.
Bárcsak meghalnék, nem okoznék több fájdalmat azoknak akiket szeretek
“Régen szerettelek.
De ez csak a fejemben volt…
És a szívemben.
Mostmár mind a kettő üres”
(Beam)
Felnőve szerelembe esni élmény romboló érzés.
Már tudod, hogy mi miatt érzed azt amit, és meddig.
Mindennel tisztában vagy már, hiszen régen körbe jártad az eseményeket.
Keserédes valóság
Csodaország
Üdvözöllek Csodaországban!
A beláthatatlan, tündöklő botrányban,
Ahol a fájdalom nem fojt, már nevet.
Ahol Dommiel nyújt adakozó kezet.
Ahol a vágy nem más, mint atrocitás,
Csak egy csúcsragadozó realitás.
Kérlek, foglalj mellettem helyet!
Lám törékeny lelked szokatlan szerep.
Mélységbe nézel, s az vissza néz beléd,
Húsodba mar, s elenyészt szívet, vesét.
Bordáid széttárva mily csodás szárnyak.
Fogadd el, s erősítsd végtelen halálvágyad.
Állj be a sorba, te kibelezett groteszk vigyor,
Lám ez már egy tiszta, őszinte mosoly.
Üdvözöllek Csodaországban!
A beláthatatlan, tündöklő botrányban.
A kapun belül tűnik ki lelked adottsága,
csak légy önmagad tökéletesített mása.
Szánalmas kísérleted véres sikolyt sző,
Istennünk szavával új küldetésed jő.
Éjjel -nappal
Belülről széttép, szétfeszít a vágy.
Bár csak ne lenne… Miért gondolok rád?
Részeges hajnalom, fejlődésem kora,
Kivel életem boldog halálom volna.
-Az öngyilkosság bűn.
-Szerintem az volt a bűn, hogy ide kellett születni.
Játékszer
Csak egy játékszer voltam számodra, semmi más. Azt mondtad más vagy, mint a többi. Hogy csak én vagyok neked, senki más. Hittem neked, pedig te végig hazudtál. Szeretlek de te már mást…
A változás fájdalmas lehet, de semmi sem olyan fájdalmas, mint megrekedni valahova, ahová már nem tartozol.
Megint egy álmatlan éjszaka, egyedül a gondolataimmal…
Úgy érzem az életem nincs biztonságban…
Miért nem lehet csak egyszerűen meghalni? Itt hagyni mindent következmények nélkül…
- Szeretlek, ügye tudod?- kérdezte és én könyörögtem, hogy érezzem, hogy a testem és lelkem mondassa velem egyaránt, hogy tudom, hogy érzem.
De semmi nem volt bennem csak távolság.
Nem volt élet,
de még nem is halál.
Inkább csak olyan menthetetlenül erős halálvágy.
Meg egy kicsi maradni akarás.
Abba kapaszkodtam.
- Tudom. Szeretlek. Én is szeretlek.
És öleltem, szorosan, mert azt tudtam, hogy ő az aki megmenthet.
