Olyan volt, mint sötét, késő éjszakában az egyetlen fényforrás.

Baszd meg, szeretlek és kibaszottul nem akarlak elveszíteni

Szerencsetlensegistenoje

Szerelem fura dolog. Össze törjük saját szívünket hogy valaki másé meg gyógyuljon.

Most jöttem rá miért is van ekkora szükségem rád. Melletted el felejtem hogy fáj. Melletted mintha érzéstelenitöt kapnák vagy a leg erösebb drog hatását élvezném. Meg nyugszom és élek. Ki jelenthetem hogy szükségem van rád a boldogsághoz és köszönöm hogy te ezt meg is adod nekem.

Most minden jó. Szinte várom azt hogy az élet mikor fogja megint el baszni.

Észre se vetted ahogy belém mártottad a pengéd, majd mély sebeket vágtál érzékeny lelkemben.

Valentín nap ide vagy oda. Én így is úgyis szeretlek!

Fizikai fájdalmat okoz a hiányod.

Honnan tudod, hogy szerelmes vagy?

Ezt nem tudni kell, hanem érezni.

Nem vagy itt velem, mégis veled alszom, s veled kelek.

Nyugtató érintésed forrósítja jéghideg lelkemet.

Vele úgy érzem, igazán élek, az vagyok, akinek lennem kell, ott, ahol lennem kell.

Megőrizzük a pillanatot egy csókban…

Üldöz a külvilág, de az ölelésedbe elbújhatok.

Már előző életemben is szerettelek és valószínűleg a következőben is foglak.

Az eszem már a semmivel van tele,

a szívem pedig mindent magában hordoz.

Mindent. Téged.

Te vagy a minden.

Láttam egy hullócsillagot, és Te voltál az első, aki az eszembe jutott. Aztán azzal mentegetőztem saját magam előtt, hogy hát én nem akartam. Nem szándékosan gondoltam rád. De aztán… gondolkodtam. És rájöttem, hogy ha van egy kívánságunk, ami bármi lehet, és mégis egy valakire vagy valamire áldozzuk…az bizony csak egyet jelent. Azt, hogy az a valami, az a valaki szívünk leghőbb vágya.

kértem az eget, hogy küldjön neked valakit

aki mindennél jobban szeret

azóta valahogy mindig egymásra találunk

akarva akaratlanul

Hozzám nem kell kedvesnek lenned. Nekem bőven elég, ha egyenes vagy

Beszéljünk a semmiről, mit bánom én? Mindegy miről, csak beszéljünk