#érzelem
Miért nem lehetek egy érzéketlen fasz?!
Napi gondolatok
Érzelmekkel teli érzéketlen ember
Fogalmad sincsen, mennyit jelent az, hogy válaszolsz az üzeneteimre
napról napra egyre jobban beléd szeretek…
Képzelet
A rakparton sétáltunk, mindkettőnk nyakában ott lógott a fényképezőgép. Éppen valamit lelkesen meséltél és annyira belekerültem a történetedbe, hogy fel se tűnt milyen sok idő eltelt. Egy autós megnyomta a dudát amire tekintetemet elkaptam rólad. Ekkor néztem csak körül igazán. Mellettünk turisták bicikliztek el nevetve, az úton pedig ismét dugó alakult ki. A naplemente fényei a Corvinus mögött vérvörösre festette az eget míg felettünk lila bárányfelhők úsztak tovább. Az emberek a Szabadság hídon képeket készítettek vagy lassan sétáltak és beszélgettek. Leheletük aranyos felhőt kreált a téli hidegben. A lábaim akarva akaratlanul megálltak én pedig tátott szájjal néztem ezt a gyönyörű látképet. Te csak sétáltál tovább, hiszen nagyon belemélyedtél a témádba de amint észrevetted, hogy nem vagyok melletted riadtan megálltál és elkezdtél keresni. Láttad mennyire elbűvölt ez az egész. Mögém léptél majd hátulról megöleltél és így gyönyörködtünk tovább a naplementében. Abban a pillanatban fogott el a katarzis élménye és eltűnt a sok rossz gondolat. Hálás voltam azért, hogy itt vagy velem és azért, mert egy ilyen gyönyörű világban élhetek. Hálás voltam azért, hogy megélhettem ezt a pillanatot és azért, hogy meg is örökíthettem. Egyszerű csak boldogvoltam.
Nem gyűlöllek. Sokkal rosszabb. Nem érzek semmit.
Azt hiszem, nem tudtalak még teljesen elengedni..
Hiányzol és rettegek, lehet nem is gondolsz rám
Mecks
Nézz a szemembe, és mondd el, mit látsz
Szerettelek téged, de neked ez is kevés volt
Magam ellen nincsen orvosságom
Józan gondolatok vodkával keverve.
De ez már régen nem élet, csak leutánoztuk a létezést,
hogy érezzük mint mások, de ettől kaptunk mérgezést.
Nemfair, hogy olyan érzéseket gyújtottál bennem mint még soha senki más, ezután pedig nézted ahogy szétégek, addig amíg semmi se maradt belőlem.
Egy tisztességes figyelmeztetés mindenkinek, aki ezeket a sorokat olvassa…
Azt tanácsolom, ne rejtsétek el az érzéseiteket.
Ne tettesd, hogy rendben vagy, ha nem vagy rendben.
Ne tettesd magadnak boldognak, ha szomorú vagy.
Ezek csak szenvedéshez fog vezetni.
Utálom a reményt…Az emberekbe mégis mintha ösztönösen benne lenne az örök feltételezés, hogy majd a helyzetünk jó irányba fog változni. Aztán arcul csap a valóság, és csak még jobban fog fájni, mert becsaptuk magunkat.
Kézen fogtam a megbánást.
Megöleltem a szomorúságot.
Majd megcsókoltam a félelmet.
Azóta fojtogatnak engem…. és csak idő kérdése mikor fulladok meg.
Semmit sem érzek, mégis mindent. Ez megnyugtat és egyben feldühít.
-Mi ez ha nem paradoxon?
Érzelmi zsarolásnak számít az is, ha öngyilkos leszek?
“és most már azt sem bánom,
hogy nincsen semmi úgy,
ahogy elképzeltem”
30y - Ahogy elképzeltem
azok a szemek többet elárulnak, mint gondolnád
hát ennek is vége lett,
egy korszak lezárult
“Kergeti és nem ereszti,
Az utolsó, vagy már csak egyik,
Meg sem értett, elfelejtett
Szerelmet, vagy az ölelésben
Minden érzést megszépítő
Lélekkeltetőt…”
Szabó Balázs Bandája - Lélekkeltető
ha meghallom azt a számot, mindig te jutsz eszembe
Az egyszerű gyönyörök a bonyolult ember utolsó menedékei
Oscar Wilde - Dorian Gray arcképe
nem gondoltam volna, hogy pont te leszel az
folyamatosan újrapörgetem a fejemben azt az estét
mikor rákérdeznek, hogy mi van most velünk,
csak elmosolyodok
és azt hiszem ez mindent elárul
az egész egy viccnek indult,
de aztán rájöttem, hogy mennyire nem az
unom már, hogy csak online látlak…
❄❄❄
Karácsonykor mindig rád gondoltam, hogy te hogy töltöd, hogy te minek örülsz a legjobban a fa alatt. Aztán régebben még írtam is neked egy ‘Boldog Karácsonyt" üzenetet, aztán újévkor is írtam, hogy érezd; én gondolok rád.
Visszaírtál. Olyan jó volt. Úgy éreztem, még maradt valami belőlem benned is.
Aztán fejet ráztam. Te nem vagy olyan mint a többi.
Fanyar a sors mi?
Ja, lehet, hogy az…
És most már rájöttem, hogy szimpla gesztusból nem fogok írni. A próbálkozás már nem olyan mint régen volt.
És, hogy örülnöm kéne, hogy legalább azokat az apró betűket látnám a telefonomon majd és elképzelhetem milyen édesen és gondosan gépeltéd be az ujjaiddal? Örülnék de már fárasztó…
Nos neharagudj… gondolok rád, igen, mert akkor ezt nem írnám.
De úgy érzem Te már nem akarod tudni, hogy gondolok rád.
És ezzel nincs is gond…
mint mikor együtt nézel egy sorozatot valakivel, és nem is szeretnéd nélküle folytatni, ezért csak ülsz a szürke kanapén, bámulod a fekete képernyőt, és várod, hogy teljen az idő.
így érzem magam nélküled.
ülök a szürke kanapén, bámulom a fekete képernyőt, és várom, hogy teljen az életem.
Minden amit eddig hittem, egyszerűen köddé vált és csak jéghideg felismerést hagyott maga után, amikor rájöttem, hogy nem okolhatom mindenért azt a sötétséget ami belülről emészt. Van hogy egyszerűen tényleg egy barom vagyok.
Sajnálom.
Úgy gondolom összességében mindig kedveltél engem, viszont ennek ellenére nagyon jól tudom, hogy nem jelentettem neked semmit…
Talán rendben van, hogy ennyi idő elteltével is hiányzol és eszembe jutsz néha
Ha nincs, akkor is…
Azért szerettem, mert nem ismertem igazán.
Egy percre buj még hozzam
Egyre érzéketlenebb vagyok mégis egyre többet érzek.
