#csókolózás

LIVE

Harapás

Melegséget érzek,

Te miattad van mind ez,

Csak titkon gondoltam hogy ez lesz,

Elvesztettem az eszem?-meglehet,

Elengedni nem akarlak,

Egész éjjel akarlak.

Egy kis harapás a nyakadon,

Te is látod hogy akarom,

Szeretkezés közben elsuttogott szeretlekek,

Mik, bennünk eget rengetnek,

Lágy csókok csatájában,

Ringattál te egyfolytában.

-2018.09.05.

“(…) Mondani akartam volna valami szar motivációs szöveget h miért nem jó az önpusztítás a szerelem miatt, de aztán rájöttem, hogy én is ezt csinálom, csak más formában. Te dobozonként szívod a cigit, én meg majdnem minden hétvégén részegre iszom magam, és idegenek karjaiban kötök ki. Szóval megkíméllek az üres, felületes szavaktól inkább.”

— jozanodok-a-csokodbol

Szia kedves!

Sose gondoltam volna, hogy így leszek a másik oldalon, mert annyira akartam, hogy sikerüljön. Azt hittem már képes vagyok összejönni bárkivel is, csak azért, hogy betöltsön egy űrt, nem az ő hiányát, inkább a szeretetét.

Nagyon aranyos voltál, tényleg, és egy kis részem jól is érezte magát, a másik viszont folyamatosan kattogott, amikor elbambultam. Meg is jegyezted, de tényleg nem azért, mert unalmas voltál, hanem azért mert agyaltam ezen, rajtunk, pedig tudtam, hogy nem kéne, csak kihasználni a helyzetet és jól érezni magam. De itt volt bennem valami.

Az a 70 kilométer, ami kísért, és nem hagy békén. Mindenképpen akartam adni neked egy esélyt, mert érdekeltél, mint mondtam már, aranyos voltál. Aranyos. Ennyi.

Az a jófajta gyomorgörcsöm volt egész délelőtt mielőtt találkoztunk, aztán egyszercsak elmúlt. Nem azért, mert feloldódtam, hanem mert elmúlt az izgalom.

Már az első perc fura volt, mintha már akkor éreztem volna, hogy ez nem olyan,mint amilyennek kell lennie.

Nem volt meg AZ.

Nem volt meg a szikra, a vonzalom, az uristenveledlehetek érzés. De azt hittem csak a kezdeti izgalom, idővel jobb lesz. De nem.

Pizzáztunk, nevettünk, de csak az erőltett nevetésre futotta.

70 km - ez jár a fejemben. - gyér buszközlekedés, hétvégi talik, várakozás az érintésre, ami majd csak napok múlva érkezik.

Aranyos vagy - gondolom újra. - csak aranyos.

Néztelek, de nem azzal a vágyakozással. Féltem, nem akartam, hogy megcsókolj. Féltem, hogy nem tudnád überelni őt, akivel ugyanígy végigmentünk az egészen.

Ha vonzódnék, egy pillanatig nem féltem volna.

Teljesen más olyannal csókolózni, akihez nem vonzódsz, ha részeg vagy, mint akkor, ha józan. Így nem megy.

Pedig olyan aranyos vagy.

De 70 kilometerre laksz, borzasztó a közlekedés, és te csak aranyos vagy.

Nem tudom ennek kitenni magam mégegyszer.

Sajnálom.

Kiszámíthatatlan

Egyszer majd elcsattan az utolsó csók köztünk, és egyikőnk se fogja tudni, hogy az volt az utolsó.

Amikor rá gyújtok mindig eszembe jut ,hogy most bárcsak itt lennél és kivennéd a számbol a rohadt cigit és megcsókolnál..

#1 nap nélküled

Még érzem a csókod az ajkamon…

Várom, hogy egyszer megragadod a kezem, magadhoz rántasz, majd megcsókolsz és azt mondod:

“Nem tudok élni nélküled”

#1

Gondolataim a randinkról

Csók utáni ölelésünket megszakítottad, azt hittem, hogy el fogsz engedni.

De nem így volt.

Csak egy kósza hajszálat simítottál el az arcomból.

Majd lágyan megcsókoltál és még szorosabban öleltél mint az előtt.

Csókot lehelnék már újra az ajkadra…

loading