#temetés

Mindig nehéz elveszíteni valakit. Lyukat hagy a szívedben, ami sosem gyógyul be.

Akkor keresztanyám felénk fordult: “Nagyon szerettétek volna őt, és ő is titeket.” Nem álltam messze attól, hogy belesírjak az amúgy is keserűen édes beszélgetésbe, ami ilyenkor visszaemlékezésekben teljesedett ki. Négyen ültünk a szoba négy sarkában. A kanapéra egy gyerek ült le délután négykor, de egy fiatal felnőtt nézett fel akkor, kilenckor, az elhangzott mondat után. Nem csak négyen voltunk. Ott volt mindenki, mert éreztem. Az üres székek helyét mind elfoglalták. Ott voltak mindannyian. Lehet, hogy ők is sírtak. Mi biztosan.

- egy temetés margójára

Bár eltemethetném az

összes fájdalmam,

a földből virágok

bontanák ki szirmaikat,

s nézhetném hogyan hal

meg egyesével mind.