#emlékek
-Honnan tudod, hogy vége?
-Talán amikor úgy érzed, hogy szerelmesebb vagy az emlékekbe, mint maga az előtted álló emberbe.
Tudom, hogy ha újra találkoznánk a régi legjobb barátom helyett már csak egy idegen nézne vissza rám.
Lily Midwinter - Múlt időben
Olyan szemtelenül fiatal voltál ahhoz, hogy ilyen szinten összetörd a szívem.
Lily Midwinter - Múlt időben
Ha megmutathatnám, talán te is elkezdenél hinni abban, hogy vannak akiket valami felsőbb erő kapcsol össze az idő síkján túl.
Lily Midwinter - Bárcsak érthetnem
Egyszer azt mondtad, hogy még leírva is érzed, hogy csöpög a gúny a szavaimból.
Most már értem, mire gondoltál.
Lily Midwinter - Reflexió egy jövendőbeli gyilkostól
A legnagyobb félelmem az, hogy nem hagyok nyomot az emberekben, hogy pár nappal később már nem fog rám senki emlékezni.
Régi képek
Amikor ránézek egy régi képre,
boldog leszek, mert teli vagyok élményekkel, emlékekkel, az akkori boldog, vidám hangulat fog el,
de szomorú is leszek egyben, mert tudom hogy azóta minden teljesen megváltozott, és már sosem lesz ugyan olyan.
A Te pulcsid
Akárhányszor magamhoz szorítom, felveszem, beleszagolok, vagy csak hozzáérek, máris jobb lesz. Közelebb érezlek magamhoz.
Eszembe juttatja az emlékeket. Az az este. Felejthetetlen. És ez a pulcsi szemtanúja volt az egésznek. Ahogy egyre kényesebb helyeken kezdtél simogatni, ahogy megcsókoltál.. Szóval.. minden pillanatnak.
ez a szomorú igazság…
Bárcsak látnád, milyen boldog vagyok, amikor RÓLAD mesélek barátnőmnek.❤️
Egyik pillanatban mindent érzek egyszerre, aztán pedig csak végtelen ürességet.
Maradék azokból,akiket szerettem
Az a sok nevetés,most csak visszhangzik a jelenben.
Hiányzik valami megfoghatatlan.
Átölelem önmagam.
Te tudod majd szeretni magad helyettem is eléggé?
Nem tudom hogyan kell egyedül lenni,mert mindig azt ígértük,hogy majd ketten.
Most pedig kevésbé szeretem magam,mint kellene,mert sosem volt egészen a te hibád.
S bármit csinálsz,gondolkodjunk napokban vagy években, itt leszel a szívemben,mert a legjobb barátságok nem érnek véget,csak azért mert fáj.
Mégis megéltük s most szétszakadtunk.
három embert csapsz be.
magadat, őt és engem
ebből egyedül ő nem tudja
és egyedül neki jó
lennél az akinek nem kell, hogy elmeséljem mi történt ahhoz, hogy sírjak melletted?
jó lett volna látni valakit akiben tudok hinni
voltak idők amikor szükségem volt rád
/Nickelback - How You Remind Me/
nem azt mondom , hogy nem volt jó együtt. De nem is vagy a szép emlékeim között..
Nem engedek többé soha közel senkit magamhoz. Legutóbb is az taszított a mélybe, aki előtte kihúzott onnan.
Tudnod kell,
hogy melyik az a pont
amikor még erőt ad, ha az
emlékébe kapaszkodsz
és mikor van az,
amikor már csak hátráltat.
A könnyeid azok szavak voltak, amiket nem mondtál ki,
de mégis
valahogy utat találtak, hogy elmeséljék nekem a sebeket, amiket a lelkeden ejtettem.
Ahogy elsétált mellettem éreztem az illatát, de nem csak az orrommal, hanem az egész testemmel és minden közös emlékünkkel együtt.
Tisztázzuk. Ő az enyém, és ha csak egy ujjal is hozzáérsz vagy bepróbálkozól nála, meglátogtalak, majd nyársra huzlak és megsütlek bazdmeg!
Bárcsak tudnád, hogy még most is mennyit gondolok rád.
nem akarom így végigcsinálni. nem akarok a tanulmányaimba belefolytva élni, barátok nélkül, tettettve, hogy minden tökéletes.
élni akarok!
sírni ha fáj, hangosan nevetni, hibákat véteni, max hangerőn hallgatni a kedvenc számomat, miközben énekelem és táncolom azt, leszarva a körülöttem lévőket.
önálló döntéseket hozni, olyanokat, amiket később lehet, hogy megbánok.
az út közepén sétálni, és ha rámdudál egy autós hogy húzzak arrébb, bemutatni neki.
beszólni a szomszédoknak, hülyéskedni a haverokkal, elszökni otthonról.
élni!
olyan emlékeket készíteni, amikre később azt mondhatom, “fhúú de imádtam azt az időszakot!”. amiket később a gyerekeimnek, unokáimnak is mesélhetek, ezzel emlékeztetve őket, mindenki ugyanolyan elbaszott, csak van aki ezt kihasználja.
Mert a “csak barátok” nem néznek így egymásra.
A változás fájdalmas lehet, de semmi sem olyan fájdalmas, mint megrekedni valahova, ahová már nem tartozol.
Anya és Apa
Nagyon sajnálom, hogy ilyen gyereketek született, mint én aki már a születésétől fogva gondot okoz nektek. Tudom, hogy nem szeretettétek volna, hogy megszülessek, hogy létezzek. Sajnálom, hogy mindig gondot okozok, hogy miattam ment tönkre a kapcsolatotok, hogy miattam tudtátok meg milyen utálni valakit mielőtt még a világra jött. Sajnálom, hogy nem olyannak születtem, mint amilyennek akartatok, lehettem volna sokkal szebb, okosabb, tökéletesebb ember, aki nem ilyen gyenge lelkileg, aki nem sír minden apróságon, akinek nincsen ennyi betegsége, akire büszkék lehettek, mert olyan, amilyet megérdemeltek… Sajnálom, hogy csak én lettem…
Belefáradtam.
Belefáradtam abba, hogy erősebbnek mutatom magam, mint amilyen tényleg vagyok. Belefáradtam abba, hogy egy hamis mosoly van az arcomon miközben eljátszom, hogy minden rendben. Abba, hogy olyan helyre illeszkedjek be, ahova nem tartozom. Abba, hogy mindenki elvárásainak megfeleljek. Hogy próbálok tökéletes lenni. Hogy fel kell kelnem. Hogy itt kell lennem. Belefáradtam. Abba a fáradtságba amit nem lehet alvással megszüntetni. Bár át tudnám aludni ezt az egészet. Nem értem mi értelme itt lennem…
Miért rontom el mindig?
Kezdődikmindenelőlről: rémálmok, szorongás, sírógörcsök, hangulatingadozás, stressz, kialvatlanság, hányinger, szeretethiány, fájdalom, könnyek, reszketés, megfelelési kényszer, önbizalomhiány, gyomorgörcs…
Sosem lesz vége, igaz?
Nemtudommennyi/365
Másfél évnek tűnt mióta nem gondolok rád,
Talán már nem is emlékszem,
Talán mártesem emlékszel,
És lehet már maga a világ sem emlékszik.
9/365
Néha azt hiszem túl vagyok rajtad.
Aztán küldesz egy képet amivel éket vernek gondolataim fejembe.
Te pedig láncot versz kezeimre
Emlékeinkláncát.
