#irodalom
Veszekedésekről
Ma sem érted,
de annyiszor bántottál,
hogy egy idő után én is elkezdtem bántani
magamat.
Most olyan nagy a csend bennem,
miközben te ordibálsz.
A visszafordíthatatlansággal van a gond,
mert nem fog kevésbé fájni,
csak mert megbántad.
Olyan emberek miatt érzed kevesebbnek magad,akik soha nem fogják megérteni mit tettek veled.
Képmutató
Miért taszítasz másokat,ugyanabba a sötétségbe,amitől te is rettegsz?
Szomorú,ha olyan embereket szeretsz,akik nem tudnak csak ideiglenesen viszontszeretni téged.
Sósav szavaikkal marják,
nyitott seb lelked,
azt hiszem nem értik,
hogyfelesleges
fojtogatni egy fuldoklót.
Néztelek a múltkor és
nem hiszek semmiben,
de ha hinnék,
így képzelném el
az angyalokat.
Ha egy irodalomtanár felnézne Tumblira,
Újra elkezdene hinni a kortárs művészetben.
“Szeretni annyi, mint mindent elveszteni és mindent megnyerni egyszerre”
- Márai Sándor
csakugyan azért nem hiányzik, mert neked semmi sem hiányzik
ellenben ha valami hiányozna, ez lenne az első
Halovány Hold alatt
lelkedbe kapaszkodnék
ha lehet
A boldogságnál nem az a probléma, hogy ne lenne ott mindenhol.
De te mered e érezni még bárhol.
néha nézz körbe
ahova jutottál, az azok miatt van akikkel vagy
és fordítva.
én olyan ember vagyok akiért megéri maradni, csak nem így alakult?
nem tudjatok ki vagyok,
de rólam elég annyit tudni,
hogy csak azért élek, mert olyan felbecsülhetetlen módon érzem azt, hogy a körülöttem lévő embereket, és mást is úgy szeretek, hogy nem tudom leírni
ez a lényeg, borzaszto az ahogyan érzem azt, hogy másokat szeretek, és azt, hogy nem érzem viszont. mert nem. és nem baj.
az a különbség köztem és köztük,
hogy én nem akarok semmit tőled.
csak téged.
kitalálhatod, ki az, akit félre ismertél.
ne aggódj, mindaddig melletted leszek, amíg úgy érzem maradt még valaki belőled.
fogalmam sincs, hogy tudlak szeretni, hogy jutottam el idáig, úgy értem, én tényleg igazán úgy érzem fontos vagy nekem, és azóta senki sem ért meg.
amikor a szeretet átvált félelembe
ugyan olyan intenzív, ugyan úgy a magadénak érzed, csak kicsit más. tudod, kicsit olyan
borzalmas.
nem igazán akarok rád nézni
nem igazán akarok melletted lenni
nem igazán akarom látni amikor dobálod az életed
nem igazán akarlak szeretni, mert csak félek.
ennél tisztábban nem tudnálak szeretni.
annál aki hamar közel enged másokat, vannak a legnagyobb falak.
miért ne engednélek közel, ha úgy se csinálhatsz semmit ?
magadat tartottad valaha olyan érdekesnek
mint bárki mást?
akkor miért hiszed, hogy érdekes lehetsz bárki másnak?
mostanában veled lenni,
olyan mint egy lángoló házban
a lépcsőn felfelé menni.
nem csak az ágyba estem vissza
“így szeretlek, úgy szeretlek
jaj bogaram, virágszálam
ezt szeretem, azt szeretem”
hát nem mindegy? hát nem érted?
érzek tőled valamit, ebben a kibaszott életben
azért remélem azt soha nem tudja meg, hogy azt szeretted meg benne, amilyen én vagyok.
