A legnagyobb félelmem az, hogy nem hagyok nyomot az emberekben, hogy pár nappal később már nem fog rám senki emlékezni.

még mindig

És te tényleg azt hitted,hogy amiről nem beszélünk többé az egyszercsak megszűnik… attól még, hogy úgy látszik, beletörődtem a dolgokba és szépen elnyomtam őket magamban, azok még ugyanúgy ott vannak és nem fogom elfelejteni őket. Csak hogy tudd, még mindig kibaszottul fáj, de már belefáradtam az egészbe, hogy valami olyan ellen küzdök, amin úgysem tudok változtatni.

Már nem hozom fel és te sem, úgy tűnik belefeledkeztünk a végtelen vitába…

De te szem elől vesztetted a lényeget.

Talán már mind elfelejtettük, hogy hogyan kell szeretni.

Olyanok vagyunk, akárcsak egy néma kanári.