Nem lehetnék csak egy kicsit kevésbé elcseszett?

—@asszonygyilkossag

Köszönöm, hogy megtanítottad, senkiben nem bízhatok, csakis önmagamban.

—@nemszegyellem

álmodom, mégis valós,
annak tűnhet,
annyira vágyom rá,
hogy összekeverem 
a képzeletet a
valósággal.

Iskola

Reggeli gyomorgörcs, kibeszélések, bántó szavak, leszidások… Mosdóban sírás, imádkozás, hogy legyen már vége…

azt szeretném

ha valaki

csak úgy

megölelne.

Azt hiszed vicces poénkodni a depresszióval, szorongással, pánikbetegséggel?

Mindenkinek értékelnie kellene azt, ha mentálisan egészséges.

Hé… Mondani akarok valamit: éjjel várlak majd. - mondta a depresszióm, amikor reggel elhagytam a szobámat.

Egyszer szeretném csak látni, hogy mások szomorúak, mert elveszíthetnek.

Ha elmegyek

ne sírjatok, ha elmegyek,
ott voltam előttetek,
összetörve, szétesve,
és észre sem vettétek,
a szemetek előtt
mentem tönkre.

Nektek szól

kiket barátoknak neveztem olykor,
nekik szól ez a szöveg,
sírhatnékom van, ha rágondolok,
hogy mi történt.
mindig azt mondtátok, itt lesztek,
mégis egyedül megyek a legnagyobb 
csatákba, páncél, hátvéd nélkül.

Magányos utakon

egyedül járom az utamat,
nem kell társ, segítő, tanácsadó,
mindenki érdekből teszi,
ilyenek az emberek, ezért jobb
nekem magányosan.

Érdekbarátok 

menekülök előletek,
kik fontosak vagytok nekem,
de én nektek nem,
így hát ezt teszem.

Apró jelek

nem veszi észre senki
a bajt, hogy szét
vagyok esve,
s nincs mellettem senki,
ki megmenthetne.

Árnyék

mindig velem van,
mégis egyedül érzem magam,
egy árnyék nem tud megölelni,
sem meghallgatni.

Majd én fogom a saját kezemet, s sírok a saját vállamon.

Bor, cigi, penge; depresszió, pánikbetegség, szorongás.

Rémálmok

El akartam menni. Az ajtó gombját markoltam, amikor elrántottál onnan. Nem akartam, hogy lásd mennyire félek, nem akartam, hogy bármilyen érzést láss rajtam. Azt akartam, hogy ne kössenek érzelmek az elváláshoz.

De nem ment, újra a karjaidban voltam. Egy ideig. Amikor ismét menni akartam újból megragadtad karomat. Erősen. Erőszakosan. Viszont, amikor hátrapillantottam nem téged láttalak. Valaki más volt aki a Te testedet használta. Küzdöttem amennyire csak tudtam, majd mikor végre kiszabadultam és Rád néztem nem Te voltál ott.

A tükörképem nézett vissza gonosz vigyorral az arcán, mintha élvezné, hogy kínozhat…

Az emberek hullanak.

A Föld gyógyul.

Próbáltam megérteni az embereket,

Hogy miért ilyen szomorúak.

Onnantól lettem igazán boldog.

Rájöttem hogyan láthatom a színeket.

Így tűnsz el

A kezemet fogva néztél a szemembe, majd hirtelen hátat fordítottál, s többet rám se pillantottál. Miközben egyre messzebb és messzebb lépkedtél, kezedet annál jobban szorítottam. Nem akarom, hogy elmenj, maradj kérlek - suttogtam a semmibe. Ujjaid kicsúsztak enyéim közül és már csak múló emlékedet markolatam utánad.