#féltékenység
Kurva nehéz az, ha beleszeretsz egy barátnődnek a barátjába
A féltékenység mindig egy következmény. Sosem egy tulajdonság.
Mégis oly bűnösnek érzem magam miatta…
még mindig
És te tényleg azt hitted,hogy amiről nem beszélünk többé az egyszercsak megszűnik… attól még, hogy úgy látszik, beletörődtem a dolgokba és szépen elnyomtam őket magamban, azok még ugyanúgy ott vannak és nem fogom elfelejteni őket. Csak hogy tudd, még mindig kibaszottul fáj, de már belefáradtam az egészbe, hogy valami olyan ellen küzdök, amin úgysem tudok változtatni.
Már nem hozom fel és te sem, úgy tűnik belefeledkeztünk a végtelen vitába…
De te szem elől vesztetted a lényeget.
Végignézni, ahogy a körülöttem lévő barátnőimnek mind összejönnek a dolgok. Olyan egyszerűnek tűnik. Aztán csak mondom magamban; még nem vagy elkésve.
Nem értem magamat. Nem értem, miért van az, hogyha valaki nyitni próbál felém, azonnal ellököm magamtól? Menekülési ösztön.
De akkor miért van szükségem mégis egy társra?
Valaki értsen meg…
Mért vagyok féltékeny ha nem is vagy az enyém?
én miért nem lehetek fontos?
Azt mondják a féltékenység egészséges, hát szerintem pont nem. A féltékenység idegessé tesz, felemészt, és még rá is ébreszt arra, hogy nem vagyunk elég jókvalakinek.
Az egész világ ölelése sem töltheti be azt az űrt, amit az övé hiánya hagy.
A féltékenység megöli a boldogságod.
Azt mondtad hogy ha a te barátnőd lennék és mással beszélgetnék féltékeny lennél, viszont ha a te barátnőd lennék nem beszélgetnék mással. Nekem te vagy a más és nekem te vagy a minden.
