Barmit megteszek neked, érted, csak kérned kell. Cserébe neked adom testem, lelkem, egész lényemet.

Közel voltál hozzám mégis távol.

Csodáltalak amikor ott álltam.

Vajon számodra létezek egyáltalán vagy csak az elmém játéka?

Mégis éreztem hogy talán ez megvan írva. Akár a sors vagy nevezzük végzetnek

Talán mégis egymáshoz vagyunk rendelve.

Néha egyszerűen csak hagyom hogy a könnyek végigcsorogjanak az arcomon miközben azt kérdezgetem magamtól,

mit tettem, hogy ezt érdemlem?

Amikor megölel és a pulcsidon marad az illata…

Ha hátradőlnék senki sem kapna el