“Una goccia di colore può diventare arte se tocca l'anima.”

(R.Sidoli)

“Carpe diem”.

(Quinto Orazio Flacco)

“Le persone sensibili vivono in punta di piedi per non disturbare nessuno. Attraversano la vita senza fare rumore, perché tutto il "rumore” ce l'hanno dentro…“

- Antonio Curnetta

“Guardati dentro e ricordati che hai superato sempre tutto”

- Anonimo

“È il tempo che tu hai perduto per la tua rosa che ha fatto la tua rosa così importante.”

(A. de Saint-Exupéry)

“Non è chi ti sta vicino a conoscerti meglio ma chi sa leggerti l'Anima”

- Anonimo

Che bello che sei.

Che bello che sei

quando ci sei

che quando mi sei accanto

non lo so, però tutto diventa più bello;

quando sorridi se ti sorrido,

quando mi guardi e

ti perdi nei miei occhi.

Che bello quando mi guardi dormire

e io faccio finta di non accorgermene

perché in quel posto,

in quel momento mi sento al sicuro

e al riparo da tutto il resto.

Che bello che sei

quando ci sei

che mi lasci sfogare,

quando ascolti i miei silenzi

ed i miei sbalzi d’umore

provando a farmi ragionare.

Che bello che sei

quando mi sei accanto

quando ci sei per davvero

che mi dici “Ma cosa sei?!”.

Quando senza di me non sai stare,

quando metti da parte l'orgoglio

e fai di tutto per fare la pace.

Che bello che sei

quando mi baci e mi stringi forte,

quando durante la notte mi cerchi

e sbuffi se non ti considero.

Che bello che sei

quando mi baci dappertutto

e mi chiedi “Ma quanto ti amo io?”,

e continui perché

non ne hai mai abbastanza,

di me, di noi!

Quando devi andare,

ma rimarresti ancora un po’,

quando se devo andare,

mi preghi di restare

qualche altro minuto,

anche un altro soltanto.

Che bello che sei

quando mi abbracci

anche in mezzo agli altri,

quando mi guardi con gli occhi dell'amore,

e ti mordi il labbro.

Che bello che sei

quando facciamo l’amore,

che mi guardi e poi chiudi gli occhi,

che mi sfiori, che mi tocchi,

mi baci e mi mordi.

Che bello che sei,

che bello che ci sei per davvero.

… és van, hogy a problémák ott kezdődnek, hogy hazudunk a fájdalmunkról.

Mi történik???

Úgy érzem kezd kicsúszni az irányítás a kezem közül…

Vacsora után megkívántam valami édességet…tudjuk, hogy megy ez… Direkt kevesebb ettem a vacsiból, hogy utánna ehessek bűntudat nélkül édességet is.

Gondoltam gyorsan letusolok és majd sorozatnézés közben eszek. Bementem a fürdőbe és készülődni kezdtem. Aztán megakadt a szemem a mérlegen. Tudtam, hogy nem jó ötlet, hogy nem kellett volna, de rááltam. És ahogy néztem a kijelzőn a számokat, a gyomrom összeugrott. Tudom, valahol mélyen tudom, hogy semmi baj a testsúlyommal és hogy sokan örülnének ha ezeket a számokat mutatná nekik a mérleg. Tudom. De amikor ott álltam, csak egyetlen dolog lebegett a szemem előtt.

- Ez túl sok! Utálom magamat!

És nem csak az étvágyam ment el, de az életkedvem is…

“- Úgy érzem egy kicsit… Egy kicsit mintha kudarcot vallottam volna. Nézem, ahogy az összes barátom tovább áll az életével. És ők mind… haladnak előre… És ez olyan mintha itt ragadtam volna…”

Az utolsó reményem az volt, hogy legalább te meghallod majd a néma segélykiáltást. De mikor olyan könnyen hittél egy hamis mosolynak tudtam, tudtam, hogy magamra maradtam…

Azt mondtad, hogy ha szükségem van rád itt leszel… Hát most kurvára szükségem lenne rád, de te voltál az első aki elmenekült, mikor rosszra fordultak a dolgok.

A tükör azt mutatta, amit mindig is utáltam.

A testemet…

Igen, néha meggondolatlan dolgokat csinálok…de hidd el, nem akartam rosszat.

Utálom ezt a bizonytalanságot!

-Néha azt kívánom bárcsak semmit ne éreznék…- sóhajtott és beleivott a poharában lévő sörbe.

-Hidd el, azt nem akarod.- mondtam halkan, mert én tudtam, ohh de még mennyire tudtam, hogy semmit sem érezni bizony ijesztő dolog.

Ohh és igen. Dühös voltam! Nagyon dühös. Haragudtam rád, magamra és az egész világra. Mintha ez bármit is megoldana…

i’m exhausted..

Nem foglak elküldeni, de nem is kérem többé, hogy maradj. Végeztem.

Meglehet, hogy mi mégsem egymásnak vagyunk teremtve.

Ami ott belül fáj az nem kimondható. Néma könnyek mutatják, hogy fáj, valami ott belül nagyon fáj…!

Lehunyta a szemét és fáradtan sóhajtott.

- Jól vagyok.

… és te hittél neki, mert így egyszerűbb volt, mert legbelül érzed, hogy nem tudtál volna mit kezdeni azzal, ha más választ ad.

Oda akartam hozzá menni. Esküszöm. De amikor láttam, hogy hogyan ölelik át egymást…

Mosolyogva mondta, hogy “jól vagyok”, de mikor elfordultál gyorsan a pulóvere ujjával letörölt a szeme sarkából egy kósza könnycseppet…