#elvesztem
Úgy érzem kezd kicsúszni az irányítás a kezem közül…
Azt miért nem tanítja meg senki, hogy hogyan kezeljük az életet??
Könnyebb elveszi valakiben mint megtalálni önmagad…
Kitalálom. Nem belé vagy szerelmes, hanem abba amit elképzeltél vele.
Van, hogy az ember rájön egy nap, hogy nem így képzelte el az életét. Azt hitte sokkal boldogabb és kiegyensúlyozottabb napjai lesznek, ehelyett csak szürke kapkodós mindennapjai uralják a káosz rendjét, magába fordulva, arra vágyva, hogy ha még csak nem is lesz olyan az élete, de szeretne 1 napot úgy tölteni, hogy nem érdekli senki es semmi csakis maga és kipihenni a lelkét
Felek hogy mi van akkor ha a mi-ből újra te és én lesz?
Olykor azt kívánom, bárcsak rámírnának a régi barátaim.
Máskor pedig azon gondolkozom, vajon okkal nem keresnek már.
Hónapok óta most először voltál hajlandó a szemembe nézni.
De bár ne tetted volna…
Ha hátradőlnék senki sem kapna el
Ha ilyen az élet, akkor én nem akarok élni
Csak akkor kezdek el sírni, ha beértem a szobámba
Ez nem olyan fáradtság amit ki lehet aludni
Legbelül már rég meghaltam, de am jól vagyok.
034.
Igazán felemelő érzés, amikor semmit se csináltam és változtam, de minden számomra fontos ember eltávolodik tőlem, és később rám fogják az egészet, ez ellen pedig semmit se tudok tenni.
