Légy erős, kitartó. Mutasd meg a többieknek akik nem hittek benned,hogy mire vagy képes. Ha hiszel magadban ,mindenre képes vagy :)

@fckingmark

Nem birom tovább.

Nem akarunk meghalni, de élni sem akarunk.

És te kurvara hagytál elsétálni…

Tudnod kell,

hogy melyik az a pont

amikor még erőt ad, ha az

emlékébe kapaszkodsz

és mikor van az,

amikor már csak hátráltat.

Minden amit eddig hittem, egyszerűen köddé vált és csak jéghideg felismerést hagyott maga után, amikor rájöttem, hogy nem okolhatom mindenért azt a sötétséget ami belülről emészt. Van hogy egyszerűen tényleg egy barom vagyok.

Sajnálom.

Mi erősebb a fájdalomnál?

Meg sem lepődtem…

Félek, hogy túlságosan sokat adok magamból és te nem fogsz tudni megküzdeni vele. Velem.

-Tökéletes vagy!- suttogta.

-Nem, nem vagyok. És igazából nem is akarok az lenni.- néztem mélyen a szemébe. - Tudod, ha valaki tökéletes, akkor annak nincs hova változni. És ha nincs hova változni, fejlődni akkor igazából nincs is értelme élni. Mert az élet a változásról szól. Minden fájdalmával és minden örömével együtt.

Tudod, néha a legváratlanabb pillanatokban engedünk el valaki, akiről azt hittük talán sosem fogjuk.

and than my eyes were full of tears

i don’t want to be there…this is just not my place

Dehogy léptem túl. Talán sosem fogok. De már nem halok bele, ha nélkülem boldognak látlak.

- Szeretlek, ügye tudod?- kérdezte és én könyörögtem, hogy érezzem, hogy a testem és lelkem mondassa velem egyaránt, hogy tudom, hogy érzem.

De semmi nem volt bennem csak távolság.

Nem volt élet,

de még nem is halál.

Inkább csak olyan menthetetlenül erős halálvágy.

Meg egy kicsi maradni akarás.

Abba kapaszkodtam.

- Tudom. Szeretlek. Én is szeretlek.

És öleltem, szorosan, mert azt tudtam, hogy ő az aki megmenthet.

A könnyeid azok szavak voltak, amiket nem mondtál ki,

de mégis

valahogy utat találtak, hogy elmeséljék nekem a sebeket, amiket a lelkeden ejtettem.

Könnyebb elveszi valakiben mint megtalálni önmagad…

Azt mondják a szerelem akkor igazi ha fáj.

És ha ez igaz,

akkor a mi szerelmünk a legigazibb ezen az egész kurva földön.

Néha azt kívánom, bár jobb lennék.

Jobb ember.

Szeretem ahogy szeret.

- Mit szeretsz benne?- kérdezte miközben a kávéjában olvadozó jeget kavargatta a papír szívó szállal.

Nyeltem egyet.

Hirtelen nem tudtam mit mondhatnék.

Mindent?

Az annyira elcsépelt, de mégis ez az igazság.

Szeretem amit a világgal művel, amikor a közelemben van.

- Azt hiszem értem.- nevetett fel keserűen, anélkül hogy egy szót is szóltam volna. - Másnak nincs helye az életedben. Talán sohasem lesz.

Úgy érzem sose leszek képes megadni neked azt a fajta szeretetet, amit megérdemelsz.

Imádom ahogyan a nevemet mondja.

Ez kicsit olyan mintha kiabálnál de senki sem hallaná.