Érzelmekkel teli érzéketlen ember

Kurva nehéz az, ha beleszeretsz egy barátnődnek a barátjába

Képzelet

A rakparton sétáltunk, mindkettőnk nyakában ott lógott a fényképezőgép. Éppen valamit lelkesen meséltél és annyira belekerültem a történetedbe, hogy fel se tűnt milyen sok idő eltelt. Egy autós megnyomta a dudát amire tekintetemet elkaptam rólad. Ekkor néztem csak körül igazán. Mellettünk turisták bicikliztek el nevetve, az úton pedig ismét dugó alakult ki. A naplemente fényei a Corvinus mögött vérvörösre festette az eget míg felettünk lila bárányfelhők úsztak tovább. Az emberek a Szabadság hídon képeket készítettek vagy lassan sétáltak és beszélgettek. Leheletük aranyos felhőt kreált a téli hidegben. A lábaim akarva akaratlanul megálltak én pedig tátott szájjal néztem ezt a gyönyörű látképet. Te csak sétáltál tovább, hiszen nagyon belemélyedtél a témádba de amint észrevetted, hogy nem vagyok melletted riadtan megálltál és elkezdtél keresni. Láttad mennyire elbűvölt ez az egész. Mögém léptél majd hátulról megöleltél és így gyönyörködtünk tovább a naplementében. Abban a pillanatban fogott el a katarzis élménye és eltűnt a sok rossz gondolat. Hálás voltam azért, hogy itt vagy velem és azért, mert egy ilyen gyönyörű világban élhetek. Hálás voltam azért, hogy megélhettem ezt a pillanatot és azért, hogy meg is örökíthettem. Egyszerű csak boldogvoltam.

Világunk

Üres világban üres élet

Üres országban üres társadalom,

Üres testben üres lélek,

Üres érzések üres szívben.

Csaknekünk akarok jót, miért nem érted meg?

Először kihagyott egy ütemet

- majd kettőt vert érted a szívem.

Szívem egy eldugott sarkában még mindig kincsként őrzöm szemed.

A Te pulcsid

Akárhányszor magamhoz szorítom, felveszem, beleszagolok, vagy csak hozzáérek, máris jobb lesz. Közelebb érezlek magamhoz.

Eszembe juttatja az emlékeket. Az az este. Felejthetetlen. És ez a pulcsi szemtanúja volt az egésznek. Ahogy egyre kényesebb helyeken kezdtél simogatni, ahogy megcsókoltál.. Szóval.. minden pillanatnak.

Nem gyűlöllek. Sokkal rosszabb. Nem érzek semmit.

Azt hiszem, nem tudtalak még teljesen elengedni..

Hiányzol és rettegek, lehet nem is gondolsz rám

Mecks

Tűrni, és titkolni a szenvedést

Jókai Mór

Nézz a szemembe, és mondd el, mit látsz

Szerettelek téged, de neked ez is kevés volt

Azzal hogy kerülsz, nem tudod megváltoztatni azt, ami történt köztünk.

Még vagy egy órán át tudtalak volna ölelni..

De akkor rájöttél volna, hogy ez nekem többet jelentett, mint egy szimpla baráti ölelés

E

A kezemen maradt a fájdalom nyoma

Én tényleg szeretnék veled lenni, és jobban megismerni téged.. De nagyon félek, hogy elrontanám, úgyhogy inkább csak messziről nézlek