Mitől vagyok éppen elkeseredve (nyugi, most NEM politika)
Tegnap annyi idő után megint egy nagyobb társasági rendezvényen voltam, és már sokadszorra bebizonyosodott, hogy a férfiak, magyarán szólva, MAGASRÓL LESZARNAK, akár új emberek, akár régi ismerősök. Előbbiek udvariasan beszélgetnek velem kicsit, csak a rend kedvéért, aztán nem foglalkoznak velem többet, utóbbiak többnyire már a small talkot is megspórolják.
A poén az, hogy nem is akarok ismerkedni ebben a társaságban, nincs kiszemeltem, szóval elvileg ez nem is annyira fájna, ha nem azt látnám, hogy tényleg, de tényleg minden más lánnyal / nővel szívesebben beszélgetnek, hülyéskednek, táncolnak. Vagy legalább ne ez lenne minden. egyes.alkalommal. Kibasz’ könnyű azt mondani, hogy ne mérd magad másokhoz, ha a rideg tapasztalatok folyamatosan emlékeztetnek arra, hogy valami módon ki vagy rekesztve, vagy ha nem is kirekesztve, de… tempóhátrányban, na.
És ilyenkor mindig felüvölt bennem belül, hogy DE MÉGIS MI A FASZ A BAJ VELEM?! Miért nem tudok kapcsolódni férfiakhoz? Ennyire… ronda vagyok? (Ez sajnos igaz. :( De azért nem annyira, hogy 100%-ban ez legyen az oka.) Unalmas? (Ez is lehetséges.) Vagy olyan kisugárzásom van, mint aki egyetlen rossz mozdulatra ugrik és átharapja a másik torkát? (……… ááá, dehogy) Akárhogy is, az egész olyan, mintha a kínos szar tini évek sosem múltak volna el. Mintha lenne valami titkos kód, amit mindenki más megkapott, csak én nem. (Mondjuk ha nem is mindent magyaráz, de azért elég sokat, hogy kb. mindenki más melleket kapott serdülőkorára, én meg gerincferdülést, because fuck you, that’s why.)
Közben, így jobban belegondolva, az az igazság, hogy általában a lányok között sem vagyok túl népszerű, csak ez kevésbé szokott feltűnni, így kevésbé is fáj. De akkor mégis csak a személyiségemmel van valami… Ami annyiból megnyugtató, hogy a külsőmön reménytelen dolog drasztikusan változtatni. De akkor továbbra is fennáll a kérdés, hogy mégis MI?!
Velem ugyanez volt, amíg le nem szoktam a szarkazmusrol teljesen két mondat után arrébb álltak nem lehet, hogy itt van egy kutya elásva?
Igazából lehet, hogy ez + önbizalomhiány. :/ Volt egy tanulságos eset: egy koncerten a pult előtt álltam és egy srác odajött hozzám, hogy eldöntöttem-e, mit iszom, vagy valami ilyesmit kérdezett. De mivel nem mosolygott (vagy nem eléggé? már nem emlékszem), ezt nem ismerkedési próbálkozásnak vettem, hanem diszkrét beszólásnak, hogy biztos útban vagyok / feltartom a sort. Ennek megfelelően is szóltam vissza neki, és csak akkor esett le a dolog, amikor lemondóan legyintve elsomfordált…
Most nem tagelek mindenkit egyesével, de nagyon köszönöm a válaszokat. Volt, amelyik megnevettetett, volt, amelyik elgondolkodtatott, a saját példáknak meg külön örültem. Valószínűleg elég tuskóság ilyen késve reagálni, de értékelem a törődést. <3
Az egy dolog, hogy előadást kellett csinálnom vasárnap, így elegánsan le is léptem a saját threademtől, de igazából azért sem válaszoltam rögtön, mert nem mertem megnézni a válaszokat. Ez asszem azért árulkodik a szorongásom mértékéről… Meg nem is szoktam hozzá a “népszerűséghez”. Aztán eltelt a hétfő, és a kedd, tumblr időszámításban eonok, és most itt vagyunk. Hálából íme egy GIF, ami egyszerre idevág és az előadásom témájához is :)
Some #scarystuff happening in the #chumbucket over at #bikinibottom so let’s hope #spongebob doesn’t bump into a #rathertoothy #plankton #color #tattoo by #femaletattooartist #femaletattooer #angelmaeglutz #mzxiii #southside #jacksonville #jax #jaxbeach #duval #florida #nofilter (at Untouchable TattooPiercing) https://www.instagram.com/p/CNKs9DZByyK/?igshid=7k9ql1x34jd0
My latest clamuscriptis published in Palaios, coauthored with my advisor Matthew Clapham! It’s the first chapter of my PhD thesis, and it’s titled “Identifying the Ticks of Bivalve Shell Clocks: Seasonal Growth in Relation to Temperature and Food Supply.” I thought I’d write a quick post describing why I tackled this project, what I did, what I found out, and what I think it means! Raw…
Immunostaining of planktonic Cnidaria. Acetylated tubulin (green), myosin (red), nuclei (blue). Image taken with ZEISS Lightsheet Z.1 during the EMBO course on Marine Animal Models in Evolution & Development, Sweden 2013. www.zeiss.com/lightsheet Sample courtesy of Helena Parra, Institut de Biologia Evolutiva (CSIC-Universitat Pompeu Fabra), Barcelona.
I’d like to imagine that Karen just carries him around in her purse and brings him out whenever they get to where they’re going or when he wants to speak or see something.
Life cycle stages of diverse planktonic organisms and a couple other animals that also undergo metamorphosis for comparison. Scanned from Heather L. Montgomery’s charming Little Monsters of the Ocean: Metamorphosis under the Waves.
I finally got my dream of getting a Friday the 13th tattoo (and it was even on my birthday) this year! With the recent news of Spongebob’s creator passing, I hold this tattoo even more dear to my heart. Thank you for all the memories
