Hiány

Lelkemnek káros

Az út a szokásos,

Egyetlen hiány,

Szívem is kíván.

Ücsörgök csak,

Egyedül, mint a pad,

Hiányzik karod,

Ami nyugtat.

Magányos álom,

Társa a takaróm.

Gondolatomban,

A lényed simogat.

Harapás

Melegséget érzek,

Te miattad van mind ez,

Csak titkon gondoltam hogy ez lesz,

Elvesztettem az eszem?-meglehet,

Elengedni nem akarlak,

Egész éjjel akarlak.

Egy kis harapás a nyakadon,

Te is látod hogy akarom,

Szeretkezés közben elsuttogott szeretlekek,

Mik, bennünk eget rengetnek,

Lágy csókok csatájában,

Ringattál te egyfolytában.

-2018.09.05.

Virágmag

Egyszer csak elmentél,

Megmondták hogy vissza jössz még.

Egy hónap nélküled,

“Hát akkor ég veled!”

S, tudtam mikor elengedem,

-Ez történt télen,-

Akkor kezdünk el újra beszélni szépen,

Megint elvarázsolt a szemed mint, régen,

Kettőnk közötti kapcsolat, mint a különleges virágmag,

Mindig kihajt s, habár néha megfagy de, sosem el nem hervad.

~2018.04.05.

Lepke

Mint a pillangó,

kinek szárnyát megfogod,

Soha nem fog úgy repülni ahogy, várod.

De az a pár pillanat tetszett neked,

Hogy arra a kis időre is tiéd lehet.

De szégyenled magad, amiért megtetted,

S, ahogy magad hitegetted..

Vannak dolgok miket vissza nem forgathatsz,

Közben töröd a fejed hogy változtathatsz,

HaŐ lenne a pillangód,

Te lennél a lepkéje.

S, mond melyik lepke az kivel egy szárnyas szivárvány repkedne?

életem szanaszét elheverve,

darabkákat illesztgetve

itt-ott szédelegve,

minden metszetben egy repedt kocka.

Felkavaró a tény, hogy semmi nem tart örökké,

Elsárgulunk, mint a fáról lehulló falavek,

S egykor színekben tündöklő szerelmünk hervadtan hullik a földre.