A szívem úgy hullott darabjaira mint az őszi falevelek. Szépen lassan, míg a végén teljesen üres és kopár nem maradt az a csodálatos zöld fa, és ezúttal talán nem zölddel újra tavasszal… 

Lepke

Mint a pillangó,

kinek szárnyát megfogod,

Soha nem fog úgy repülni ahogy, várod.

De az a pár pillanat tetszett neked,

Hogy arra a kis időre is tiéd lehet.

De szégyenled magad, amiért megtetted,

S, ahogy magad hitegetted..

Vannak dolgok miket vissza nem forgathatsz,

Közben töröd a fejed hogy változtathatsz,

HaŐ lenne a pillangód,

Te lennél a lepkéje.

S, mond melyik lepke az kivel egy szárnyas szivárvány repkedne?

néha nézz körbe

ahova jutottál, az azok miatt van akikkel vagy

és fordítva.

én olyan ember vagyok akiért megéri maradni, csak nem így alakult?

nem tudjatok ki vagyok,

de rólam elég annyit tudni,

hogy csak azért élek, mert olyan felbecsülhetetlen módon érzem azt, hogy a körülöttem lévő embereket, és mást is úgy szeretek, hogy nem tudom leírni

ez a lényeg, borzaszto az ahogyan érzem azt, hogy másokat szeretek, és azt, hogy nem érzem viszont. mert nem. és nem baj.

amikor a szeretet átvált félelembe

ugyan olyan intenzív, ugyan úgy a magadénak érzed, csak kicsit más. tudod, kicsit olyan

borzalmas.

magadat tartottad valaha olyan érdekesnek

mint bárki mást?

akkor miért hiszed, hogy érdekes lehetsz bárki másnak?

mostanában veled lenni,

olyan mint egy lángoló házban

a lépcsőn felfelé menni.

nem csak az ágyba estem vissza