Így tűnsz el

A kezemet fogva néztél a szemembe, majd hirtelen hátat fordítottál, s többet rám se pillantottál. Miközben egyre messzebb és messzebb lépkedtél, kezedet annál jobban szorítottam. Nem akarom, hogy elmenj, maradj kérlek - suttogtam a semmibe. Ujjaid kicsúsztak enyéim közül és már csak múló emlékedet markolatam utánad.

Azt hittem én bántalak meg, de

Te bántottál meg engem.

Csak nem értem,

Hogyan futok bele újra meg újra ugyanolyan dolgokba. Olyanokba, amik halálra vannak ítélve, akár rajtunk kívülálló okok miatt.

Miért kellett találkoznom veled, amikor nem is itt élsz, még egy országhatár is elválaszt minket. Ennél az is jobb lenne ha… Na igen tudod.

Azt hittem nem tetszem neked, és jó ég mennyire jó lett volna. Mert egyszerűen belebolondulok most ebbe.

Mindenki le akar beszélni róla, és a mérleg nagyon de nagyon egyensúlyban van a rengeteg kontra érv ellenére is. Akkor is ha a pozitívum csak annyi, hogy hihetetlen édes barna szeme van, rettentően jó személyisége, és végtelen szeretet a szívében. És úgy gondolta ezt a szeretet rám pazarolja, aki épp azon agyal, hogy nem hagyja.

Nem akarom, hogy szeretetpazarló legyek én is.

Szeretném, hogy működjön de ez a távolság az eddiginél is gyilkosabb.