#miért
HOGY LEHET, HOGY MINDIG FIATALABBA FUTOK BELE?
Aha, szeretek ugyanabba a pocsolyába belesétállni :)
Rajtad se valami egyszerű túllépni
Csak nem értem,
Hogyan futok bele újra meg újra ugyanolyan dolgokba. Olyanokba, amik halálra vannak ítélve, akár rajtunk kívülálló okok miatt.
Miért kellett találkoznom veled, amikor nem is itt élsz, még egy országhatár is elválaszt minket. Ennél az is jobb lenne ha… Na igen tudod.
Azt hittem nem tetszem neked, és jó ég mennyire jó lett volna. Mert egyszerűen belebolondulok most ebbe.
Mindenki le akar beszélni róla, és a mérleg nagyon de nagyon egyensúlyban van a rengeteg kontra érv ellenére is. Akkor is ha a pozitívum csak annyi, hogy hihetetlen édes barna szeme van, rettentően jó személyisége, és végtelen szeretet a szívében. És úgy gondolta ezt a szeretet rám pazarolja, aki épp azon agyal, hogy nem hagyja.
Nem akarom, hogy szeretetpazarló legyek én is.
Szeretném, hogy működjön de ez a távolság az eddiginél is gyilkosabb.
Miért hitetted el velem, hogy kellek neked és amikor a legnagyobb szükségem lett volna rád ott hagytál. Miért ?!
Nem értem miért kaparnak mások annyira egy kapcsolatért.
És szerintem nem is fogom megérteni.
Ezt hogy érted?
Sokan hajtanak mindig valaki másra, remélve, hogy az egyik összejön és akkor majd elmondhatja, hogy ő “boldog” kapcsolatban van.
De ez miért olyan fontos? Mármint az, hogy minél hamarabb összeállj valakivel
Ráadásul után egymást méregetik, mintha verseny lenne.
Hogy kinek a párja (bár ez esetben inkább csak partner) néz ki jobban, van több pénze, híresebb vagy, hogy egyáltalán miben jobb. És, ha nem éri el a mércét, akkor a háta mögött kiröhögik, hogy mégis kivel állt ez össze.
Miért nem lehet szeretni valakit azért ami? Miért érez ennyi ember kényszert arra, hogy megfeleljenek olyanoknak is, akiknek semmi közük az életükhöz?
Miért nem “divat” már a feltétel nélküli szeretet? Vagy egyáltalán az igazi szeretet.
Utálom az embereket.
-Részlet egy beszélgetésből-
-És hogyan tovább?
-Nem tudom. Valami biztos lesz. Mindig van.
Szar érzés tudni hogy leszarnak az emberek. Nem érdeklik mi van velem, nem keresnek. Elvannak a maguk kis világában amibe többé már nem férek bele…
Én csak szeretnék végre szeretve lenni. Ez olyan nagy kérés?!
Különbség
Mert van különbség aközött, aki meg akar tartani téged, és aki mindent megtesz, hogy megtartson.
Egyedül fekszek a sötétben és nem látok fényt.
Semmit sem érzek, mégis mindent. Ez megnyugtat és egyben feldühít.
-Mi ez ha nem paradoxon?
Meg van az az érzés amikor inkább nem mondod mi a baj, csak lenyeled mert nem akarsz veszekedni, nem akarod elveszíteni és inkább csak tűrsz?
-Nekem is.
Ha tudnám milyen a biztonság igazából kevesebbszer omlottam volna rossz karokba.
Elfáradtam
Elfáradtam oké?! Besokaltam. Én mindenki baját végig hallgatom. De az enyémet ki hallgatja meg? Senki.
Egyik pillanatban mindent érzek egyszerre, aztán pedig csak végtelen ürességet.
azt érdemes megtartani aki nem engedne el
“Kibírhatatlan!” mondjuk - és kibírjuk
Akiben egyszer csalódsz, abban máskor is fogsz.
-csak akkor már nem fáj annyira
A boldogtalan ember mindig hibásnak érzi magát, s talán ez a legszörnyűbb.
Minden éjjel újra a démonaimmal táncolok
