Kedves 2018!

Nem is tudom, hol kezdjem. Talán a köszönettel.

Köszönöm, hogy ennyi mindent adtál nekem. Megtanítottál együtt élni a fájdalom még ismeretlen típusaival. Megmutattad, milyen érzés egyedül lenni emberek közt. Bebizonyítottad, hogy az igaznak hitt emberi kapcsolatok nagy része a leghamisabb.

De nem csak adtál.

Elvetted a hitem egy részét. Veszítettem az önértékelésemből és a pozitív energiámból.

Az egyszerűbb és rövidebb utakat elvéve hegyeket adtál.

Bezzeg, amit elvihettél volna, azt itt hagytad…

Itt hagytad a reménytelen szerelem okozta égető fájdalmat. Hagytál nekem egy kis bizonytalanságot és kétséget. Az egyszerű dolgokért való küzdelmet.

Tudod, talán így kellett lennie.

Hiába a sok fájdalom, erősebbé és sebezhetetlenné tettél.

Köszönöm, hogy egy újabb réteg páncélt adtál nekem.

Ja, és még valami.

Kedves 2018!

Sosem kedveltelek.