Próbáltam megérteni az embereket,

Hogy miért ilyen szomorúak.

Onnantól lettem igazán boldog.

Rájöttem hogyan láthatom a színeket.

Nincs ember, nincs baj.

-Sztálin

Kedves 2018!

Nem is tudom, hol kezdjem. Talán a köszönettel.

Köszönöm, hogy ennyi mindent adtál nekem. Megtanítottál együtt élni a fájdalom még ismeretlen típusaival. Megmutattad, milyen érzés egyedül lenni emberek közt. Bebizonyítottad, hogy az igaznak hitt emberi kapcsolatok nagy része a leghamisabb.

De nem csak adtál.

Elvetted a hitem egy részét. Veszítettem az önértékelésemből és a pozitív energiámból.

Az egyszerűbb és rövidebb utakat elvéve hegyeket adtál.

Bezzeg, amit elvihettél volna, azt itt hagytad…

Itt hagytad a reménytelen szerelem okozta égető fájdalmat. Hagytál nekem egy kis bizonytalanságot és kétséget. Az egyszerű dolgokért való küzdelmet.

Tudod, talán így kellett lennie.

Hiába a sok fájdalom, erősebbé és sebezhetetlenné tettél.

Köszönöm, hogy egy újabb réteg páncélt adtál nekem.

Ja, és még valami.

Kedves 2018!

Sosem kedveltelek.

Megfelelési kényszer?

Aki szeret, az elfogad téged és a legapróbb lépést is értékeli, amit afelé teszel, hogy jobb ember legyél.

Akinek csak egy jelentéktelen szerepet töltesz be az életében, annak ha megszakadsz sem fogsz tudni megfelelni.

És tudod mit? Csessze meg.

Neki ne is akarj megfelelni!

Illúzióromboló találkozások

Minden válaszra megtaláljuk a kérdést.

Talán jobb lenne, ha Putyin megnyomná a nagy piros gombot…. Mielőtt ez a gonosz, ön- és közveszélyes majomfaj kiszabadulna a Galaxisba