Sok minden kavarog a fejemben…

Rá kellett jönnöm, hogy jobb ha bízok az időben és a sorsban és talán akkor eljön az a személy akit nekem rendelt az ég

Egyike vagy az életem legnehezebb pillanatainak.

Félelmetes lenne arra ébredni egy nap, hogy elfelejtettem, ki vagyok, és mit keresek itt.

S az örökös, megállás nélküli mókuskerék ezt teszi veled. Elfeledteti, ki vagy, és honnan is jöttél. Pedig az az egy, amit nem szabad. Azon felül az összes többi lényegtelen. Jelentősége eltörpül a nagy cél mellett.

Egy hosszú nap után, egész végig arra várva, hogy azt a maszkod letehesd végre, amit rád kényszerít a munkahely vagy az iskola. Végre önmagad lehetsz, és megnyugodhatsz. Csak sose feledd el levetni, mert akkor vége.

Kedves 2018!

Nem is tudom, hol kezdjem. Talán a köszönettel.

Köszönöm, hogy ennyi mindent adtál nekem. Megtanítottál együtt élni a fájdalom még ismeretlen típusaival. Megmutattad, milyen érzés egyedül lenni emberek közt. Bebizonyítottad, hogy az igaznak hitt emberi kapcsolatok nagy része a leghamisabb.

De nem csak adtál.

Elvetted a hitem egy részét. Veszítettem az önértékelésemből és a pozitív energiámból.

Az egyszerűbb és rövidebb utakat elvéve hegyeket adtál.

Bezzeg, amit elvihettél volna, azt itt hagytad…

Itt hagytad a reménytelen szerelem okozta égető fájdalmat. Hagytál nekem egy kis bizonytalanságot és kétséget. Az egyszerű dolgokért való küzdelmet.

Tudod, talán így kellett lennie.

Hiába a sok fájdalom, erősebbé és sebezhetetlenné tettél.

Köszönöm, hogy egy újabb réteg páncélt adtál nekem.

Ja, és még valami.

Kedves 2018!

Sosem kedveltelek.

Ahhoz, hogy szabaddá válj, nem feltétlenül téged kell elengedni.

Neked kell elengedni mindent, ami visszatart.

Illúzióromboló találkozások