Szia.

Ne add fel! Oké?

Nincsmotivációmsemmihez.

Lassan már élni se.

Amikor egyedül vagy otthon es elkezd az agyad pörögni… Gondolkozol megállás nélkül, a múlton rágódsz es úgy érzed sose lesz olyan pont amikor végleg földolgozod… Ilyenkor jusson eszedbe az a múlt… Már megtörtént, es fölösleges rajta rágódnod… Engedd el, törődj a mosttal… Kezd el élni az életed használd ki ameddig lehet… Kezd el meglátni a jót a dolgokban, fölsorolni mennyi mindened van, és hogy mennyi mindened lehet még.

Ha így teszel rá fogsz jönni hogy ez élet nem szar… Több annál mint ahogy azt te hiszed.

Tényleg azt hiszed, hogy ezzel motiválni fogsz? Gratulálok, motiváltál, hogy megöljem magam.

Kedves 2018!

Nem is tudom, hol kezdjem. Talán a köszönettel.

Köszönöm, hogy ennyi mindent adtál nekem. Megtanítottál együtt élni a fájdalom még ismeretlen típusaival. Megmutattad, milyen érzés egyedül lenni emberek közt. Bebizonyítottad, hogy az igaznak hitt emberi kapcsolatok nagy része a leghamisabb.

De nem csak adtál.

Elvetted a hitem egy részét. Veszítettem az önértékelésemből és a pozitív energiámból.

Az egyszerűbb és rövidebb utakat elvéve hegyeket adtál.

Bezzeg, amit elvihettél volna, azt itt hagytad…

Itt hagytad a reménytelen szerelem okozta égető fájdalmat. Hagytál nekem egy kis bizonytalanságot és kétséget. Az egyszerű dolgokért való küzdelmet.

Tudod, talán így kellett lennie.

Hiába a sok fájdalom, erősebbé és sebezhetetlenné tettél.

Köszönöm, hogy egy újabb réteg páncélt adtál nekem.

Ja, és még valami.

Kedves 2018!

Sosem kedveltelek.

Voltál már úgy, hogy valamire nagyon vágytál, majd mikor később végre elérted, már nem esett olyan jól?

Meg kell tanulnunk az időt.

Azt, hogy a dolgok nem mindig egyből sikerülnek, és mikor végre elérjük őket, akkor kell értékelni. Mindig a jelenért kell hálásnak lenni.

Így fogsz megköszönni magadnak minden megtett lépést, nehézséget. Hogy megérte kibírni és hogy ki tudtad bírni. Hiszen ott vagy, a jelenben.

És onnantól nincs akadály.

Írd már meg