#megakarok halni

Mert tudod komolyan gondolom, azokat, amiket néha leírok.

Annyira jól esne, ha észrevennéd a jeleimet.

Nem kell kitartani meg tenni semmit, csak… Tudod mit? Felejtsd el.

Anyával beszéltem arról, hogy mennyire elveszettnek érzem magam és úgy gondolom, hogy semmi értelme nincs annak, hogy éljek. A válasza annyi volt, hogy ez teljesen normális, mert keressük a helyünket a világban és amíg túl nem esünk ezen, addig így lesz.

Megkérdeztem tőle, hogy meddig fog ez tartani, amire azt felelte, hogy olyan harmincéves korunkig, azaz egészen addig, míg körülbelül szülők leszünk.

Elgondolkodtam, hogy még tizenöt év kell ahhoz, hogy harminc legyek és én ezek után sem hiszem, hogy családot szeretnék majd alapítani, így lényegében nem lesz semmi, ami megállítaná ezt az egészet, hiába szenvednék valahogy végig mégegyszer annyit, mint eddig..

Azaz továbbra sem látom értelmét élni.

Mert nekem is csak azért van egy százas zsepi az ágyam mellett, mert beteg vagyok…

Amikor inkább nem lélegzel, csak nehogy meghallja a sírás miatt akadozó levegővételed.

Amikor azt hiszed, hogy jó vagy valamiben, majd kiderül, hogy mint minden máshoz, ehhez is tehetségtelen vagy.

És akkor próbálj ne sírni.