#éjjel
Nemfair, hogy olyan érzéseket gyújtottál bennem mint még soha senki más, ezután pedig nézted ahogy szétégek, addig amíg semmi se maradt belőlem.
Néha, nem akarok mást csak elaludni, és nem felébredni.
Ma már tárgytalan, ami tegnap még fontos volt.
Utálom a reményt…Az emberekbe mégis mintha ösztönösen benne lenne az örök feltételezés, hogy majd a helyzetünk jó irányba fog változni. Aztán arcul csap a valóság, és csak még jobban fog fájni, mert becsaptuk magunkat.
Sokszor mondtam már, hogy ezt nem bírom elviselni annyira fáj. Valahogy mégis túléltem…
De vajon mennyit képes elbírni a szív?
Egy percben benne volt minden
Minden amit magamban tartottam
Mikor karjaidba hajlottam
Egy perc alatt elmentél
Még csak meg sem kérdeztél
Elmentél, gyorsan, ahogy érkeztél
Csak egy perccel tovább
Maradj még bennem
Engedj mennem
Engedj mennem….
Ne mondd, hogy finish
Kész, vége mindennek
Adj még esélyt az éjjelnek
(N)Engedj (el)mennem…
Azok a beszélgetések az éjszaka közepére valók, amikor a párnákon nyugszanak a fejek, és csak az arcok körvonalai látszanak a sötétben. Ilyenkor szokták az emberek letenni a fegyvert egymás előtt, és reménykednek, hogy nem lesznek ledöfve éjjelente a jövőben.
Sarah Pinborough - Ha addig élek is
Mert nekem is csak azért van egy százas zsepi az ágyam mellett, mert beteg vagyok…
Amikor inkább nem lélegzel, csak nehogy meghallja a sírás miatt akadozó levegővételed.
Oh anya, hogyan jutott el a beszélgetésünk a fekete himlőtől addig, hogy miért nem szeretek emberek előtt enni?
Olyan vagyok, mint napraforgó az éjszakában
Summer 2019
Kora este találkozás a jól megszokott társasággal, új tagokkal, séta a távolba, megállás a dohányboltba, sör a kézbe, cigi a zsebbe…séta a Dunapartra! Veletek…akikkel igazán jól érezhetem magam. Valamikor éjjel hazajutunk, egymásnál alszunk, és jöhet elölről. Minden nap eszembe jut mennyire imádom a nyarat.
