#magányos
Az egyetlen,amit szeretnék,az annyi,hogy mellettem legyél.
Sohasem számító
üresen tátongó
lejárt napilap ő.
Ő, aki én vagyok.
“ Mert szeretni könnyű.
Találni valakit, akit szerethetsz a nehéz.”
Egyetlen tekinteteddel rombolod le - majd építed fel bennem újra a világot.
menekülnék, de nincs hová mennem
sírnék, de nincs kinek sírnom
ölelnék, de nincs kit ölelnem
s szólnék, ha lenne kihez szólnom
Nemfair, hogy olyan érzéseket gyújtottál bennem mint még soha senki más, ezután pedig nézted ahogy szétégek, addig amíg semmi se maradt belőlem.
Belefáradtam a próbálkozásba. Elegem van abból, hogy mindig csak nekem fontos, mindig csak én teperjek. Végeztem. Aki menni akar, azt el fogom engedni egy szemrebbenés nélkül. Mert már nem érdekel többé.
S most mondhatnátok, hogy önzően gondolkozom. Hogy egy kapcsolat mindig két emberen áll. De itt mindig én vagyok, akinek fontosabb a másik. Nekik, mintha mindegy lenne. Mert valójában mindegy is. Csak akkor vagyok jó, ha épp unatkoznak vagy nincs más a képben.
Magamnak ennél többet érek. És nem érdekel, ha egyedül is maradok, legyen az családtag, barát, szerelem.
Mert inkább vagyok egyedül, magányosan, minthogy valaki b) terve legyek.
Szar érzés tudni hogy leszarnak az emberek. Nem érdeklik mi van velem, nem keresnek. Elvannak a maguk kis világában amibe többé már nem férek bele…
A.I.
Annyira jó lenne Veled összebújni és filmet nézni.
Vigyáznál rám és tudnám hogy melletted semmi bajom sem lesz a viharban…
“Nem fogok egy könnyet sem ejteni
Hagyni, hogy megint lássák a fájdalmamat”
XXXTENTACION-Save me
-Néha azt kívánom bárcsak semmit ne éreznék…- sóhajtott és beleivott a poharában lévő sörbe.
-Hidd el, azt nem akarod.- mondtam halkan, mert én tudtam, ohh de még mennyire tudtam, hogy semmit sem érezni bizony ijesztő dolog.
Annyira jól esne, ha észrevennéd a jeleimet.
Nem kell kitartani meg tenni semmit, csak… Tudod mit? Felejtsd el.
Napraforgóvagyok a pipacsmezőközepén.
A selejt mag, ami a tavalyi vetéskor nem volt elég erős a virágzáshoz, most meg már nem kell senkinek.
Múltkor olvastam, hogy a hosszas magány negatív hatással van az ember szervezetére is. Azaz nem elég, hogy lelki ronccsá tesz, még bele is halhatok..
,,A magányosság olyan érzelmi állapot, melyben a személy erőteljes üresség és kirekesztettségi érzést tapasztal.“
—Wikipedia
Nincsmotivációmsemmihez.
Lassan már élni se.
Annyira nincs sikerélményem ebben az életben..
Van az a szörnyű pillanat, amikor már a süti sem segít a hangulatodon.
Anyával beszéltem arról, hogy mennyire elveszettnek érzem magam és úgy gondolom, hogy semmi értelme nincs annak, hogy éljek. A válasza annyi volt, hogy ez teljesen normális, mert keressük a helyünket a világban és amíg túl nem esünk ezen, addig így lesz.
Megkérdeztem tőle, hogy meddig fog ez tartani, amire azt felelte, hogy olyan harmincéves korunkig, azaz egészen addig, míg körülbelül szülők leszünk.
Elgondolkodtam, hogy még tizenöt év kell ahhoz, hogy harminc legyek és én ezek után sem hiszem, hogy családot szeretnék majd alapítani, így lényegében nem lesz semmi, ami megállítaná ezt az egészet, hiába szenvednék valahogy végig mégegyszer annyit, mint eddig..
Azaz továbbra sem látom értelmét élni.
Mert nekem is csak azért van egy százas zsepi az ágyam mellett, mert beteg vagyok…
Mostanság az átlagos napi kommunikációm a családommal és a barátaimmal összesen 1óra.
