#saját szöveg
Még ugyan arra az egy emberre gondolok, mikor ezeket leírom, mint 8 hónappal ezelőtt is
Kölcsönösen utáljuk egymást én és a mai nap
Miért vagyok már megint szerelmes?
Minden pillanatban pillanatnyi rosszullét
Félhomályban, hosszúnak tűnő percekig mozdulatlanul, csendben nézzük egymás sziluettjét, majd hirtelen felgyorsul légvételünk, s ajkaink találkoznak
Annyira szeretném elmondani neki, mit is érzek pontosan
Nem lett volna szabad, de beleszerettem…
3 hónap után is még utána sírok…
Egyszerűen nem múlik az az érzés, hogy szeretem.
A hangok is megmondták,
belőlem jó ember már nem lehet.
Mindenki azt hiszi, hogy jól vagyok… A hülye beszólásaikkal meg csak egyre lejjebb taposnak…
