Szeretnélek mosolyogni látni, olyan boldogan,

kedvedbe járni, nagyon szorgosan.

firkálni rímeket csodás arcodra,

lennék az ember ki örömöd alkotta

Meglátok egy képet rólunk és csak arra vágyom, hogy itt legyél velem és ugyanúgy ölelj, ugyanolyan csillogó szemekkel, ugyanolyan szorosan, mint rég, de tudom, hogy nincs remény.

~nightskyblue

Valóban beszélgetek más emberekkel, de egyik sem te vagy. És ez bosszant.

~nightskyblue

Sosem fogok senkire úgy tekinteni mint rád. Hiába döntötted romokba a lelkem, akkor is szeretlek és szeretni is foglak.

~nightskyblue

Hogy van az, hogy még hónapok múlva is 0-24 rád gondolok és érted sírok?

~nightskyblue

Tudod had meséljek el neked valamit. Az emberek veszélyesek ha alkoholt fogyasztanak. Rongálnak, verekednek, provokálnak. Én is veszélyes vagyok ha alkohol kerül a szervezetembe. Például én rád írok és másnap reggel fájó fejem még inkább fáj a leplezett érzéseimtől. De könnyen orvosolható ez a diagnózis. 

Alkohol helyett, legyél TE bennem.

Reggel 9 óra volt. Nem a szokásos “Jó Reggelt Szerelmem hatmilliószivecskemegtársai” üzenetre keltem, hanem hogy a nap sugarai cirógatják az arcom. Kontyba fogtam a hajam majd készítettem egy kávét amit a teraszon fogyasztottam el. 

Eszembe jutottál ma is. Mondjuk a kora nyári késői tavaszi terveimtől. Mindig elterveztem, hogy majd együtt felkelünk, és a teraszon isszuk meg a kávét. Ebből minden stimmel csak egyesszám első személyben.

Megittam a kávét. Bementem a konyhába, elmostam a poharat és azzal együtt a rád emlékeztető gondolatokat is eltöröltem.

Így tűnsz el

A kezemet fogva néztél a szemembe, majd hirtelen hátat fordítottál, s többet rám se pillantottál. Miközben egyre messzebb és messzebb lépkedtél, kezedet annál jobban szorítottam. Nem akarom, hogy elmenj, maradj kérlek - suttogtam a semmibe. Ujjaid kicsúsztak enyéim közül és már csak múló emlékedet markolatam utánad.

Világunk

Üres világban üres élet

Üres országban üres társadalom,

Üres testben üres lélek,

Üres érzések üres szívben.

Hófehér lelkemen lábnyomok. A tied is köztük van. Nem maradt más utánad csak ez, hiszen te hagytad a legmélyebb nyomot bennem.

Talán rossz döntést hoztam. Talán majd jobb lesz. Talán már nem bánt. Talán már nem bántom. Talán vele jobb lenne. Talán mégse ismerem. Talán maradnék. Talán mennék. Talán,talán,talán…

Büszke vagy arra, hogy vagyok Neked?

Gyűlölöm…

- a Facebookot ahol mindenki boldog

- az Instagrammot ahol mindenki tökéletes

- a Youtubeot ahol mindenki tehetséges

Nem mindenkinek vagy annyira fontos mint amennyire ők neked.

Nem látok mást, csak őt.

Úgy látszik nekem csak a magány jutott, bár már egész jól összeszoktunk.

Lehet nem kéne leragadnom sehol, de olyan vagyok mint egy rossz vonalkód. Hiába próbálod leszedni, mindig ott marad valahogyan.

Egyre gyakrabban gondolkozom el azon, vajon kinek hiányoznék ha meghalnék

Várni fogok rád

Megcsaltam… Nincs mit szépítenem. Nem tudom miért tettem. Így utólag okosabb az ember, s rájöttem, hogy amikor ő itt hagyott, elvesztettem mindenemet. 

Ő volt mindenem. 

Mióta nem lehetek vele egyszerűen minden összeomlik körülöttem. Az a kis életem amit felépítettem mellette, szépen darabokra hullik és én ezt végig nézem, teljesen tétlenül.

Rettenetesen hiányzik, s annyira szeretnék tenni végre valamit azért, hogy újra szép és jó legyen  minden.

Tudom, hogy te ezt úgysem fogod látni, de szeretném elmondani,

SZERETLEK.