#sztori
A legönzetlenebb szerelem az az, amikor hagyod, hogy a szerelmed szerelmes legyen valaki másba.
Mikor itt vagy tőlem 10 centire, a torkomban dobog a szívem.
Jézus a pusztában rajzolt egy nagy kört maga köré és két átlóval négy cikkre osztotta ezt a kört, majd az egyikbe leült és meditált. Az történt ez alatt a negyven nap alatt, hogy sorra megjelentek azok a gonosz erők, amiket Graves a sötétség hatalmának nevez, akik támadják az emberi létet és rossz irányba próbálják fordítani. Tíz napig nyugalom volt, Jézus meditált. A 11-ik napon, amikor felkelt a nap, a napból egy oroszlán ugrott le a négy cikkelybe osztott körbe és vad haraggal nekitámad Jézusnak. A cikkely beszorította, nem tudott Jézushoz hozzáérni és tíz napig Jézus szembe nézett ezzel az őrjöngő oroszlánnal és felismerte, hogy ez a harag oroszlánja. A harag az első olyan gonosz erő, ami tönkreteszi az emberi létet. A tízedik nap elteltével az oroszlán megnyugszik és Jézus úrrá lesz fölötte. A következő hajnalon egy sárkány ugrik le a felkelő napból egy másik körcikkelybe, őrjöng, és Jézus felismeri, hogy ez a hatalomvágynak a sárkánya. Ez a második gonosz erő, ami az emberi létet veszélyezteti. Tíz nap elteltével a sárkány is megnyugszik, Jézus legyőzte. Következő nap egy kecskebak ugrik be a harmadik körcikkelybe, Jézus felismeri, hogy ez a kéjvágynak, a testiségnek a kecskebakja és ezt is megszelídíti. Tíz nap után Jézus kilép a körből és az oroszlán, a sárkány és a kecskebak engedelmesen követik. De amikor kezd eltávolodni a körtől, Jézus visszanéz váratlanul és akkor veszi észre, hogy egész idő alatt a negyedik körcikkelybe egy hófehér bika feküdt a lábánál és ő nem vette észre. El volt foglalva a másik három állattal. Jézus megdöbben és felismeri, hogy ez a hófehér bika a siettetés fehér bikája. Ez a negyedik gonosz erő, ami tönkreteszi az emberi létet. A siettetés!
Egyre gyakrabban érzem, hogy bizonytalan vagyok, és a legrosszabb hogy ehhez gyávaság társul. A legtöbb ember azt gondolja, hogy a bizonytalanságot az önbizalomhiány táplálja. Hatalmas tévedés. A meghozott döntések után könnyen cselekszik az ember, de néha nagyon hosszú az ódáig vezető út. És eljutunk arra pontra, hogy nincsen jó vagy rossz döntés, mert az élet nem egy sakk tábla, nincsenek végletek, mindennek megvan a maga jó és a rossz oldala. Csupán akkor hibázhatunk ha nem lépünk a választás útjára. És ha abba a helyzetbe kerülünk, hogy döntenünk kell de nincs hozzá erőnk, akkor a választáskényszer súlya a vállainkra feszül és belülről emészti fel a testünket.
A görög mitológia híres alakja Atlas. Atlas egy titán, aki az istenekkel vívott háborúban alulmaradt, ezért Zeusz arra kárhoztatták hogy vállán viselje az égbolt súlyát az idők végezetéig. Ha nem lépünk ki a komfortzónánkból, ha nem mondjuk el másoknak amit szeretnénk,ha nem tesszük meg amit elterveztünk, ha elfolytjuk a gondolatinkat, és nem hozzuk meg a döntést, akkor mi is érezhetjük vállainkon Atlas terhét. És az egészben nem az iszonyú teher a legrosszabb ami begörbíti a hátunkat és a térdeinket. A legrosszabb az, hogy elviselhetjük a terhet, együtt élhetünk vele, hozzászokhatunk, elvégre az égbolt sem hullik fejünkre. Atlas egyszer átadta a terhét pár órára Herkulesnek. Herkules azonban nem akarta Atlas helyett tartani az égboltot, ezért egy csellel sikerült rávenne Atlas-t hogy vegye vissza tőle. Hiába ruházzuk át a terhünket másra, nem szabadulhatunk meg tőle sohasem. De ránk nem Zeusz rótta büntetésül, hanem a bizonytalanságunk hozta létre. Szerencsésebb helyzetben vagyunk Atlas-nál, mi letehetjük és meg is szüntethetjük a súlyt ami a szívünkre nehezedik. Csupán annyit kell tennünk, hogy becsukjuk a szemünket, eldöntjük, hogy véghez visszük a céljainkat, és nem állíthat meg minket, senki sem, még egy Olümposzi Isten sem. És mikor újból kinyitjuk a szemünket, olyan tűz fog égni a pupillánk sötétjében, ami elpusztít minden akadályt. És tartsd észben, zúzd porrá az égboltot, mielőtt a földre zuhansz a súlyától. Csak a terhétől szabadult ember a szabad ember.
