#csak barátok
Az ígéretek közül te kaptad a legszebbet,
Megpróbáltam betartani mindet de egy sem ment,
Mégis sajnálom azt hogy miattam kell szenvedned,
És egyszer rájövök arra hogy mit is vesztettem…
R.Z.R - Játékszer
A fájdalom elkerülhetetlen, de a szenvedés már választható.
Mikor itt vagy tőlem 10 centire, a torkomban dobog a szívem.
És mindezen keresztül mentünk azért, hogy újra idegenek legyünk.
“Nem az számít, amit mondtak, hanem az, hogy ki mondta!”
-nevelőtanárom
Azt hiszem, nem tudtalak még teljesen elengedni..
Még vagy egy órán át tudtalak volna ölelni..
De akkor rájöttél volna, hogy ez nekem többet jelentett, mint egy szimpla baráti ölelés
E
Valaki megkérdezte , hogy mi fogott meg benned. Nem válaszoltam azzonal, el gondolkodtam, hisz még én magam sem tudtam. Talán az, hogy úgy viselkedtél velem, mint senki mással, talán az, hogy a lelkembe láttál és megértetted minden gondolatom vagy az, hogy melletem voltál a legroszzabb pillanatokban is. Most sem tudom, mi fogott meg annyira de valami nagyon.
Tisztázzuk. Ő az enyém, és ha csak egy ujjal is hozzáérsz vagy bepróbálkozól nála, meglátogtalak, majd nyársra huzlak és megsütlek bazdmeg!
november 4
Ma van két éve, hogy először találkoztunk hosszú idő után. Még most sem tudom eldönteni, hogy életem legjobb vagy legrosszabb döntése volt-e.
Az ígéret szép szó, ha ….
Mindegy. Te úgysem tartod be.
…mert nem tudtam különbséget tenni a kedvesség és a szerelem között…
Te kedves voltál. Én meg egy bolond, aki túl sokat remélt.
,,Nem kell bűnösnek lenned a bűntudathoz…“
034.
Igazán felemelő érzés, amikor semmit se csináltam és változtam, de minden számomra fontos ember eltávolodik tőlem, és később rám fogják az egészet, ez ellen pedig semmit se tudok tenni.
022.
Szörnyű érzés, amikor egyedül érzed magad, emellé pedig társul a bűntudat mivel ott vannak a barátaid és te mégis ezt érzed.
019.
Átnézel rajtam, mintha ott se lennék. Olyanok vagyunk mint két idegen. Ennél még az is jobb lenne ha szivatnánk egymást, legalább elmondhatnám hogy van köztünk egy minimális kapcsolat.
018.
Megkérdeztem miért csókoltál meg, azt mondtad nem tudod. Lehet az a baj hogy tudod csak magadnak se mered bevallani.
Az első amit láttam ebben az évben te voltál, csak épp nem velem hanem a barátnőddel.
Szörnyű érzés látni azt, hogy úgy öleled magadhoz őt ahogy velem tetted pár napja.
Nem vagyok felkészülve valaminek a végére, ami még el se kezdődött.
Azt mondtad hogy ha a te barátnőd lennék és mással beszélgetnék féltékeny lennél, viszont ha a te barátnőd lennék nem beszélgetnék mással. Nekem te vagy a más és nekem te vagy a minden.
Kéz a kézben fekszünk egymás karjaiban, néma csendben és hallgatjuk ahogy a másiknak ver a szíve és levegőt vesz. Közben pedig azt érzem hogy soha se fogok tudni embert úgy szeretni mint téged.
Mindketten tudjuk hogy ez több mint barátság, de ez elég egy kapcsolathoz?
Nincs rosszabb érzés annál, mikor reménykedsz a lehetetlenben aztán jön valami ami miatt már a lehetségesben sem tudsz hinni.
Azt mondtuk csak barátok vagyunk, de a barátok nem csinálnak ilyen dolgokat mint mi.
